Az első műhelytalálkozó tapasztalata az volt, hogy a XX. század második felében kialakított magyar kulturális fősodorral szemben számos jelentős alkotó képezett ellenáramot. Személyük és tevékenységük ismertté vált, hatásuk kellően jelentős volt ahhoz, hogy olykor maga a fősodor is válaszoljon rá. Az idei találkozó célja az, hogy az ellenkultúrát elméleti szinten is bemutassa. A művelődési résztartomány neve önmagában is kérdéses: ha az előtagja az ellen-, akkor nyilván valamivel szemben áll. Mennyiben tekinthető ellentétesnek Makovecz Imre korai építészete és későbbi szövetségese, de az 1960-as években a Pollack Mihály téri üvegirodaépületen dolgozó Fekete György munkássága? Najmányi László, Nagy Feró és Deák-Bárdos Ági zeneisége miben tért el a korszak három sztárjától: Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta és Kovács Kati dalaiétól? A ma kifejezetten népszerű Petri György, a pályája elején járó Esterházy Péter vagy Nagy Gáspár – hivatalos folyóiratokban megjelent írásaikkal együtt – nevezhető-e az ellenkultúra alkotóinak? Vajon Markó Iván esetében a Béjart-hatáson túl mi adta a korabeli közönség számára az undergoundjelleget, a politikailag érzékeny – sőt olykor betiltott – szüzsék?
A találkozó célja, hogy számos legendával leszámoljon, így az Állambiztonsági Szolgálat és az ellenzéki jellegű ellenkulturális rendezvények, a performanszok és a koncertek kapcsolatát is elemzik a kutatók. Számos egykori és mai tabu kerül terítékre: így például a hit és az underground, az újprotestáns kisegyházak kulturális szerepe, vagy éppen a keleti spirituális tanok térhódítása. Ugyanakkor azt az oldalt is elemzik az előadók, ahonnan az ellenkultúra nem kísértés, hanem kihívás volt: hogy mit jelentett a 3T rendszerét kényszerűségből elfogadó művészek számára. Felmerülhet továbbá a kérdés, hogy a felszámolt parasztság öröksége, a népművészet az 1980-as években mivel járulhatott hozzá a kortárs művészetekhez? A találkozó előadások és viták keretében mutatja be a felvetett témákat és igyekszik minél több további kérdést feltenni.
Windhager Ákos
