Generációk címmel 2024. február 25-ig látogatható a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Film- és Fotóművészeti Tagozata által rendezett csoportos kiállítás a köztestület székházában, a Pesti Vigadóban. A kiállítás apropóján a tagozat elsőként mutatja be virtuális galériáit, melyekben az eredeti kiállításon szereplő művek mellett számos új alkotást is megtekinthetnek a „látogatók”.
A tárlaton tizenhét MMA-ösztöndíjas fotóművész mutatkozik be a támogatás időszakában született alkotásaival.
„A Film- és Fotóművészeti Tagozat a hat évfolyamon harminc fotóművész ösztöndíját kísérte és kíséri figyelemmel, azaz mentorálja az alkotókat a négyhavonta kötelező beszámolók alkalmával. Ennek a harminc jelenlegi és egykori ösztöndíjas kollégának hirdettük meg bemutatkozási lehetőségként a Pesti Vigadóban rendezett kiállítást. Tizenheten fogadták el a meghívást, az ő műveik láthatók a falakon” – mondta el a megnyitón Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, érdemes művész, az MMA elnökségi tagja, aki beszédében megemlékezett a 2022. december 29-én tragikus baleset következtében elhunyt Móricz Sabján Simon MMA-ösztöndíjasról is.
A felkérésre jelentkezett művészek öt-tizenöt képet (gyakran képsorozatot) ajánlottak fel, melyekből a kiállítás kurátora, Nagy Zopán fotóművész, költő, Haris László fotóművész és Buglya Sándor filmrendező, az MMA elnökségi tagja a művészekkel egyetértésben választották ki a kiállítandó képanyagot. A virtuális kiállítás kurátori szerepére Medgyesi Gabriella tagozati ösztöndíjas szerkesztő, rendezőt kérték fel.
A kiállító művészekről és alkotásaikról:
/Forrás: MMA/
GENERÁCIÓK
Haris László fotóművész megnyitóbeszéde
Elhangzott a Pesti Vigadóban, 2023. november 17-én
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mielőtt mondani kezdeném ösztöndíjas fotóművészeink kiállításmegnyitójának örömteli szavait, egy szomorú kötelességemet kell teljesíteni. Meg kell emlékezni Móricz Sabján Simon barátunkról, a kitűnő dokumentarista fotográfusról, ösztöndíjas társunkról. Simon 1980-ban született, és 42 évesen már az egész világon ismert fotóművész volt. Kínától New Yorkig a világ legjelentősebb kiállításainak díjait nyerte el. A hazai Capa-nagydíjnak is birtokosaként 2022. szeptember 1-jén kezdte meg hároméves MMA-ösztöndíját nagy lelkesedéssel és hittel. Ösztöndíjas programjának címe A Szülőföld volt. Első ösztöndíjas beszámolóját azonban már nem tudta megtartani, mert 2022. december 29-én egy tragikus baleset következtében elhunyt. Halálát felesége, négy gyermeke, barátai és az egész magyar fotóstársadalom gyászolja.
Kérem, hogy egyperces néma felállással tiszteljük meg emlékét!
Köszönöm!
Hölgyeim és Uraim! A gyász után térjünk vissza az élethez. Amit itt láthatnak, az a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas fotóművészeinek kiállítása. Az akadémiai ösztöndíjrendszer 2018-ban indult a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet kezelésében. Az alapító szándék az volt, hogy a magyar művészeti élet minden műfajában a fiatal, de nem kezdő, már jelentős életművel rendelkező művészek legjobbjainak három éven keresztül segítsük művészeti problémáik megoldását havi 200 000 Ft-os összeggel. A költségvetés évente 100 művész ösztöndíját biztosítja az Akadémia kilenc tagozata számára. A Film- és Fotóművészeti Tagozat a hat évfolyamon 30 fotóművész ösztöndíját kísérte és kíséri figyelemmel, azaz mentorálja a négy hónaponként kötelező beszámolók alkalmával. Ennek a 30 jelenlegi és volt ösztöndíjas kollégának hirdettük meg bemutatkozási lehetőségként a kiállítást itt, a Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházában. Tizenheten tudták elfogadni a meghívást, az ő műveik láthatók itt a falakon.
És ahogy azt mi már előre vártuk, az elkészült tárlat igen különböző stílusú műveket tartalmaz. A kiállított művek nem követnek egységes ideológiát, gondolatot, művészeti divatot és mi erre vagyunk büszkék. Az ösztöndíjasok meghívásának szempontja ugyanis csak a művészi minőség volt. 17 önálló, független művész alkotása természetesen nagyon különbözik egymástól. Önök itt tehát Nagy Zopán kitűnő rendezése eredményeként tulajdonképpen 17 kis egyéni kiállítást látnak.
Bartis Milán Rafael a jezsuita Jelenlét programban zenét tanítani jár a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arlóra, ahol a község legszegényebb utcájának lakóit fényképezi.
Belicza László Gábor a börzsönyi kis falu, Kóspallag életét, az ember és a természet viszonyát fényképezi rendkívül szubjektív élményei alapján.
Bezzeg Gyula számára meghatározó élmény a délvidéki falvak magyar lakóinak kissebségi léte. Az a tapasztalata, hogy a kissebség kifejezés nemcsak a kevesebbséget, hanem a kicsiséget, az értéktelenebbséget jelöli.
Czigány Ákos landartszerű képei az ember földi jelenlétének architektúrájával foglalkoznak.
Gábor Enikő absztrakt sorozata, a Pszichogramok egy analóg pszichológiai mérőműszer tesztjeinek fotográfiai megjelenítése.
Haid Attila tanárként értelmileg sérült gyermekekkel dolgozik, az ő életüket fényképezi húsz év óta.
Hernád Géza hatalmas, 8 × 10 inches műszaki kamerájával budapesti és vidéki lakótelepek épületeiről és az épületek lakóiról készít hiteles felvételeket.
Illés Katalin Zsuzsanna a nagycsaládok bölcsességeit fogalmazza képben. A képeket a családokkal készített interjúk részletei kísérik és teszik teljessé. A vizuális és verbális rész összehangolása izgalmasan megoldott feladat.
Ilyés Zalán sorozata, az Akik szeretnek, messze vannak a perifériára szorult, láthatatlan emberek történeteit teszi láthatóvá.
Krász Kira Dorottya a Nagyharsányi Szoborparkban készít szubjektív dokumentumokat. Célja, hogy a szobroknak ne csak külsejéről, de belsejéről is megőrizzen valamit az utókornak.
Lengl Orsolya festőművész hagyományos olaj, vászon technikával dolgozik, de képeinek kiindulása, alapja fotográfia.
Pilló Ákos ösztöndíjprogramjának a Földút címet adta. Azokat az embereket fényképezi, akiknek házához nem vezet aszfaltozott út. Munkáinak állandó kísérője a szomorúság és a reményvesztettség, de a bölcsesség és a derű is.
Somogyi Márk képeinek mintája a természet. A természet elemeiből komponált, először jelentéktelennek tűnő képekben rejtett csodákat talál a néző.
Stiller Ákos már régóta fényképezi a tanyavilágot. Képein látjuk, hogy nemcsak a modern korban gazdaságtalanul termelő tanyák tűnnek el, hanem velük együtt az a hagyományos tudás is, amely képessé tette a tanyák közösségeit az önfenntartásra.
Szöllősi Mátyás erdélyi falvakban élő idős házaspárokról készít otthonaikban hiteles, gyönyörű képeket.
Török Máté maga is versénekmondóként a hazai verséneklés kultúráját tanulmányozta és fényképezte. Képei mellett az ösztöndíj alatt készített könyve is látható a kiállításon.
Zellei Boglárka Éva fiatal közép-kelet-európai keresztény alkotó nőként a státuszából eredő problémákat kutatja, fényképezi és őszintén megosztja velünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nézzék megértéssel és bizalommal a 17 alkotó képeit. Biztos vagyok benne, hogy közülük többen a közeli jövő legjelentősebb magyar fotóművészei között lesznek ismertek.
A kiállítást ezennel megnyitom.
Generációk / Virtuális
A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas fotóművészeinek Generációk című kiállítása a Pesti Vigadóban 2023. november 17-én 17 alkotó részvételével nyílt meg – és 2024. február 24-ig látható.
E kiállítás következménye, kibővítése, technikai és szellemi tovább-gondolása a VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁS.
A Generációk / Virtuális cím nem tematikaként jelenik meg, mindinkább hívószó, felvetés, illetve idő-átívelés, összefoglalás. Minden alkotó a saját egyéniségét, művészeti stílusát mutatja be egy-egy sorozat, projekt vagy éppen technikai kísérlet keretein belül.
A kiállítók életkora mintegy negyedszáz évet jár át. Ezen a tárlaton a még szinte pályakezdő 25 év körüliektől a már többszörösen díjazott (pl. Pécsi József-, Balogh Rudolf-, Lucien Hervé- és Rodolf Hervé-díjas), illetve hazai és nemzetközi pályázatokon is kitüntetett (pl. Magyar Sajtófotó Pályázat, World Press Photo, Pictures of the Year International) 40-50-es korosztályig találkozhatunk az ösztöndíjas fotóművészek munkáival.
Természetesen a Generációk / Virtuális cím mindenkinél más-más aspektusól, mondhatni: ki- és betekintésből értelmezhető, kötöttebb és elvontabb módokon egyaránt: többen a dokumentarista fotográfiát, a szociót, az autonóm riportot vagy a hagyományosabb portréábrázolást követik (esetenként a régi mesterek archaikus eljárásait és tudását is birtokolva)…
Egy efféle közös térben szinte minden találkozhat. A szociális érzékenységgel átitatott hivatástudat, a geometrikus távolságtartás, az absztrakt és egzakt gondolatok, érzetek, máshol a különféle sorsok és helyszínek öröm-, kényszer- és fájdalom-töredékei, melyek kivetülnek a genius loci lenyomatain, esetenként kisugárzásain át, és egy-egy élethelyzetbe, életmódba engednek betekintést.…
Valahonnan vallásos családok, valahonnan beavatott énekmondók időtlen idézetei és üzenetei vibrálnak, egy másféle létből pedig autizmussal élő felnőttgyermekek rezzenései suttognak, szivárognak, majd zenetudósok, kutatók és költők gondolatai, életteli portréi áramlanak a képkereteken túli, mögötti világokból, ősi tudásokat is közvetítve: távoli vidékekről és belső titokról…
Emitt borsodi mélyszegénységben tengődő gyerekek, amott idős erdélyi házaspárok tekintenek nyíltan (hol tükör által homályosan, hol ablaküvegek nélküli elme-fátylakon át): az exponálások ezredmásodpercein átutazva, szemük fókuszában több generáció mozzanata villan meg, hacsak latensen is, de ismeretlen-ismerős életeket rejtve, pillanat-közvetítve: színesben és monokrómban egyaránt…
Egy-egy professzionális (és mondhatni, hogy festői) tájábrázolás mellett: néhányan konceptuális sorozatokkal jelentkeztek, melyek határon túli-inneni identitás-kérdéseket is felvetnek, illetve hittel, sajátos zarándoklatokkal, önkereséssel is foglalkoznak. Tehát szellemi utazásokat, objektekbe és objektumokba oltott érzéseket is bemutató, a hétköznapiságba, az anyag-használatba némi többletet bevéső és kivetítő folyamatokról is szó van, mégpedig ön-analitikus feltárásokkal, rejtőzésekkel, miközben többen műfaji átjárásokkal is kísérleteznek: a festészet, a grafikai elemek, a filozofikus gondolkodásmód, a videó-folyamatok és a fotográfia találkozásainak jegyében.
A kiállítók többsége az analóg eljárást részesíti előnyben, a kézi előhívások, a számozott példányok, a limitált széria, az egyedi darabok (pl. brómezüst zselatin, baritált papír használata) műtárgyak szintjére emelhetik az alkotásokat.
Minden csoportos kiállítás egy izgalmas vegyestál-kollázs, avagy: egy-egy sorozat találkozásának-különbözőségének montázsa az adott tér-lehetőségben. Néhol evidensen, néhol csak többszöri áttekintés (és finom szem-csés átfürkészés) által tárultak fel, bukkantak elő bizonyos kapcsolódások, így, napról-napra: esztétikai, ábrázolási, formai-tartalmi szempontok elvén rendeződött a ki- és beállítás…
Elmondhatjuk, hogy sokrétű (fragmentumaival is összetett) fotótárlatot láthatnak az érdeklődők.
Nagy Zopán
fotóművész, író, költő, a kiállítás kurátora
