Aranyszőnyeg – A gernyeszegi Teleki-ház feltámadása (filmvetítés és kerekasztal-beszélgetés)

A történelem a Kárpát-medencében is képes az önkorrekcióra – e tézis igazolásáért (vagy cáfolatáért) utaztunk be sok ezer kilométert régiónk „külső magyar” területein – és még azon is túl. Hogy bemutassuk peremlétüket, sorstörténetüket irodalmi igényű riportokban, esszékben, dokumentumregényekben, filmeken és nemzetközi vándorkiállításokon. Ugyanezzel a céllal szerveztünk expedíciókat a muzulmán Észak-Afrikába, az ezerkultúrájú Anatóliába, a vendégszerető kazak sztyeppékre és a mediterrán Európába a magyar történelemhez különös szálakon kötődő törzseket, helyszíneket, történeteket vizsgálva. Ahogy kutattuk a halottak szórványát is az első világháború nemzetiségi problémáinak és hadifogolysorsainak tükrében – Szamár-sziget elveszett hadseregének, rabkatonáinak históriáját is feltárva. Legutóbb pedig az erdélyi főnemesség jóvátételének palotaforradalmát, a tiltott és láthatatlan kastélyok félhomályos birodalmát térképezve fel.

„Margittai Gábor és felesége, Major Anita nem luxuskörülmények között, most is éppúgy, mint valaha diákkorukban, utaznak érdeklődő, világra tárult tekintettel, szétnézőként járják a nagyvilágot. Megszállottan keresnek, beszélgetnek, rákérdeznek emlékekre, történetekre, akárha mesékre. Nem a turisták számára előkészített utakat és nem fényűző külföldet látogatnak, hanem lehetetlennél lehetetlenebb helyszíneket keresnek fel, és az ott szerzett tapasztalataikkal teszik gazdagabbá a magyarságról való ismereteinket. A szétszóratás esettanulmányaiból az összetartozás csodáját varázsolják elő számunkra. Nemzeti sorsunk megértését segítik ezekkel a sokszor igenis furcsán hangzó elbeszélésekkel. […] Hiányt pótló beszámolókat készítenek. Margittaiék vállalták azt az életmódot, amivel szószólójuk lehetnek a veszteségek mellett az életakarat feltámadásának. A magyarságtudat megerősödésének.” (Kabdebó Lóránt)

Adatlap megtekintése →

A történelem a Kárpát-medencében is képes az önkorrekcióra – e tézis igazolásáért (vagy cáfolatáért) utaztunk be sok ezer kilométert régiónk „külső magyar” területein – és még azon is túl. Hogy bemutassuk peremlétüket, sorstörténetüket irodalmi igényű riportokban, esszékben, dokumentumregényekben, filmeken és nemzetközi vándorkiállításokon. Ugyanezzel a céllal szerveztünk expedíciókat a muzulmán Észak-Afrikába, az ezerkultúrájú Anatóliába, a vendégszerető kazak sztyeppékre és a mediterrán Európába a magyar történelemhez különös szálakon kötődő törzseket, helyszíneket, történeteket vizsgálva. Ahogy kutattuk a halottak szórványát is az első világháború nemzetiségi problémáinak és hadifogolysorsainak tükrében – Szamár-sziget elveszett hadseregének, rabkatonáinak históriáját is feltárva. Legutóbb pedig az erdélyi főnemesség jóvátételének palotaforradalmát, a tiltott és láthatatlan kastélyok félhomályos birodalmát térképezve fel.

„Margittai Gábor és felesége, Major Anita nem luxuskörülmények között, most is éppúgy, mint valaha diákkorukban, utaznak érdeklődő, világra tárult tekintettel, szétnézőként járják a nagyvilágot. Megszállottan keresnek, beszélgetnek, rákérdeznek emlékekre, történetekre, akárha mesékre. Nem a turisták számára előkészített utakat és nem fényűző külföldet látogatnak, hanem lehetetlennél lehetetlenebb helyszíneket keresnek fel, és az ott szerzett tapasztalataikkal teszik gazdagabbá a magyarságról való ismereteinket. A szétszóratás esettanulmányaiból az összetartozás csodáját varázsolják elő számunkra. Nemzeti sorsunk megértését segítik ezekkel a sokszor igenis furcsán hangzó elbeszélésekkel. […] Hiányt pótló beszámolókat készítenek. Margittaiék vállalták azt az életmódot, amivel szószólójuk lehetnek a veszteségek mellett az életakarat feltámadásának. A magyarságtudat megerősödésének.”

(Kabdebó Lóránt)

Adatlap megtekintése →