A hagyományos és a kortárs dialektikája a divattervezésben

A hagyományos és a modern, az egyéni és a közösségi párbeszéde mindig meghatározta az alkotók munkáját. A magyar divattervezés kiemelkedő alkotóival arról beszélgetünk, hogy az általuk megálmodott ruhák, textilek, ékszerek által hogyan öröklődnek, formálódnak, válnak a modern világ természetes részévé a régi motívumok, alapanyagok és technikák.

A művészi önkifejezés és a közösségi, öröklődő eszköztár formanyelvének ideális elegyítése a divattervezésben különösen fontos, miként az esztétikum és a praktikum összehangolása is. Az előbbivel kapcsolatban gondolhatunk a hagyományos, tehát tágabban értve a „retro”, vagy a „klasszikus”, illetve a paraszti díszítőművészet, esetleg az etnikus szimbolika aktualizálására. Az utóbbi pedig azért fontos téma, mert a közgondolkodásban a tervezők és a művészek munkája sokkal inkább elhelyeződik egy színpadi, kiállítótermi környezetben, mint saját, hétköznapi valóságukban.

A magyar iparművészetnek és divattervezőknek köszönhetően viszont számos lehetőség van arra, hogy ne csak hagyományőrző vagy szubkulturális közösségek „éljék meg”, használják a múltból örökölt esztétikai kifejezési formákat, hanem jóval szélesebb közönség vehesse azokat birtokába. Ennek alapfeltétele megegyezik a folklór egyik legfontosabb jellemzőjével, a közös értelmezési keretek és formanyelv szükségességével.

A folklór egyszerre használ régi elemeket és újításokat, átörökít és közben variál, aktualizál, mert mindig a jelenvalóra, a kortársra, a közösség szempontjából lényegesre reflektál. Valójában a „mában él” akkor is, ha néha nagyon régi elemeket, technikákat használ. Új dolgokat helyez régi keretbe, vagy régi tartalmaknak ad új megjelenési formát. A folklór, miként a művészet, folyamatos átalakulásban van, keresi az újabb és újabb kifejezési lehetőségeket; emellett azonban tovább is örökít, fenntartva a közösségi értelmezés keretét, értékeit. A ruha- és ékszertervezés szempontjából fontos, hogy hagyományozódó formakincs létrehozza a mindenkori jelenbe organikusan illeszkedő változatait. A beszélgetésben a régi és az új összekapcsolódásának egy másik vonatkozása is előkerül, ami az újrahasznosításra, hulladékminimalizálásra – ökotudatos törekvésekre – hívja fel a figyelmet a kortárs ruha- és ékszertervezésben, legyen szó technikákról vagy alapanyagokról.

Erről, valamint az említett kettősségek tágabb társadalmi és kulturális összefüggéseiről beszélget divattervezőkkel, művészekkel és stylistokkal Dr. Tamás Ildikó folklórkutató, kulturális antropológus (ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet).

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:

dr. Juhász Katalin

Gyulai Natália ruhatervező, iparművész, a NATI100%PUREIDEA márka tervezője, volt MMA művészeti ösztöndíjas;

Domokos Dóra, a Delacier márka ékszertervezője,

Füstös Fanni a CreaBead Design ékszertervezője,

valamint Szűcs Beatrix, Fashion Designer, Stylist.

A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött!