A Cziffra György-emlékév keretében az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet a Cziffra Fesztivállal közös együttműködésben és Balázs János zongoraművész művészeti vezetésével immár második alkalommal rendezte meg a Cziffra György munkásságát feldolgozó műhelytalálkozót március 22-én, a járványügyi helyzetre való tekintettel ezúttal online formában. Az előadók Cziffra György sajtóját és pályatársait járták körbe, céljuk pedig elsősorban az volt, hogy elindítsák a művész korszerű életrajzi kutatását és zongoraművészi fogadtatásának feltárását, valamint megrajzolják az emigráns magyar zenészek történetét. Az előadások utólag is visszanézhetők az MMA MMKI YouTube-csatornáján és a Cziffra Fesztivál honlapján.
A nézőket Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója köszöntötte, aki kiemelte, az MMA MMKI megalakulásakor az egyik céljuk az volt, hogy olyan magyar művészzseniket is igyekezzenek megmutatni a közönségnek, akik a művészet területén valamilyen okból esetlegesen elfeledetté váltak, mindezt sok oldalról és sokszempontú megközelítés mentén, beleértve mind a művészetüket, mind a társadalmi hátterüket. Balázs János köszöntőjében elmondta, hogy a művész életéről megannyi városi legenda született, amelyeket ma az előadók górcső alá vesznek, ezáltal is hozzájárulva a letisztított Cziffra-kép kialakításhoz. Majd hangsúlyozta a fontosságát annak, hogy pontosan megismerjük Cziffra egykori helyzetét, környezetét, a 20. századi zeneirányzatot, amely segít újraértelmezni a páratlan életút fontos állomásait. Kulcsfontosságú eposzának átadása, hiszen a művészeti jelenlét mellett óriási legenda is övezi Cziffra György életét.
Németh Kira Gabriella, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem muzikológia szakos hallgatója, a Figaro társfőszerkesztője a sajtóanyag vizsgálatának eddigi hiányosságaira való tekintettel Cziffra élete főbb korszakainak meghatározására és az azokon belüli sajtójelenségek bemutatására fókuszált előadásában. Elárulta, kutatása során különösen fontos kérdésként rajzolódott ki, hogy milyen mértékben tárgyalják az adott sajtóbejegyzések Cziffra életkörülményeit és zongorajátékának sajátosságait. Hipotézise szerint „Cziffra megítélésének hátterében a csodagyermek, a bárzongorista, majd a felnőtt lángész sztereotipizált képe állt, amelyhez szélsőséges véleményalkotás, illetve a szenzáció elsődlegessége társult”, amelyet idézetekkel támasztott alá.
Kiss Eszter Veronika zenetörténész elmondása szerint alapvetően két csoportra lehet osztani a rendszerváltás utáni sajtóvisszhangot, a 2016 előtti és utáni évekre, a kettő között pedig igencsak éles határ húzódik, amelyet előadásával igyekezett bemutatni. Cziffra György hazai emlékezete a rendszerváltás idejére már eléggé elhalványult, ennek okaira is kitért az előadó. A pályáját többször is derékba törték, ezalatt megemlítette többek közt a háború és a börtön éveit. Állítása szerint többször is nagy kihívást jelentett a zongoristának visszatérnie a pódiumra és újra befutni a köztudatba, hiszen sohasem volt az állam kegyeltje.
Cziffra és a francia barokk kapcsolatáról Juhász Zsuzsa muzikológus beszélt. Előadásában elárulta, hogy Cziffra egyedi zongorastílusa Chopin és Liszt előadásaiban csillog a legfényesebben, ám repertoárja ennél jóval szélesebb zenetörténeti időszakot ölel fel. A barokk szinte marginális szerepet tölt be előadásaiban és hangfelvételeiben, és a kritikák csak érintőlegesen említik, pedig ezek az előadások fontos szerepet játszanak életművében. Először röviden áttekintette azokat a francia barokk műveket, amik Cziffra repertoárján voltak, majd egy kiválasztott mű felvételén keresztül mutatta be, hogyan alakult át a művész interpretációja bő harminc év alatt.
Fazekas Barbara zongoraművész, kritikus Cziffra György Chopin-interpretációinak dimenzióit vizsgálta meg az f-moll ballada alapján. Mint azt kiemelte, Chopin egyik legszubjektívebb és legkomplexebb művéről beszélhetünk, amelynek alapján élénken ábrázolható Cziffra György Chopin-képe. Elsősorban az időkezelés szempontjából közelítette meg a darabot, amellyel a zongorista egy adott kompozíciót térben és időben kibont. Az előadó mindemellett három részletet is bemutatott a műből zongorán.
Németh Zsombor zenetörténész, hegedűművész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának kutatója, a Simplicissimus Kamaraegyüttes művészeti vezetője a Szerelmi álmok – Liszt című film zenéjéről beszélt prezentációjában. Mint arra az elején felhívta a figyelmet, Liszt Ferencnek, a magyar kultúra és zenetörténet egyik legnagyobb alakjának ezernél is több koncertje, sokszáz kompozíciója, írásai és pedagógiai, karmesteri munkája, illetve regényes fordulatokban és szerelmekben gazdag élete számtalan filmes alkotó fantáziáját mozgatta meg, karaktere így 41 mozgóképes alkotásban is megjelenik. Elsősorban az előadás címében is szereplő film zenéjének keletkezéstörténetét és a hozott anyagok összeszerkesztésének módszerét igyekezett megmutatni, középpontban Farkas Ferenc és Cziffra György tevékenységével.
Szabó Balázs zenetörténész, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának egyetemi docense Bartók 2. zongoraversenyének 1956-os előadását járta körbe, amely a bemutató után közel harminc alkalommal szólalt meg az európai koncertpódiumokon a szerző előadásában. Rávilágított, hogy az ősbemutatót nem sokkal később sajátos körülmények között követte az első magyarországi előadás, hiszen a zeneszerző és a budapesti közönség viszonya ekkorra igencsak feszültté vált, amelynek következtében Bartók visszavonult a nyilvános szerepléstől.
Ezt követően Balázs János zongoraművész előadásában csendült fel három Cziffra-átirat: Brahms két Magyar táncának, valamint egy Strauss-műnek az átirata.
Zipernovszky Kornél újságíró, szerkesztő egy rövid szünet után zene- és politikatörténeti előadásában többek közt arról beszélt, miként fonódott össze Cziffra György és Rozsnyai Zoltán személyes sorsa amellett, hogy szoros barátságot ápoltak – mindezt úgy, hogy igyekezett félretenni a legendákat. Mint arra rávilágított, mindketten elmenekültek az országból a forradalom bukását követően, majd Cziffra pályája zongoraművészként eljutott a tehetségéhez méltó csúcsra, Rozsnyai pedig még Ausztriában megalapította és sikerre vitte a Philharmonia Hungaricát, amelyet emigráns nemzeti szimfonikus zenekarnak tartanak, és amely végül Németországban talált otthonra.
Gombos László zenetörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa elárulta, a zenei közbeszédben szívesen vetnek össze híres művészeket, nemcsak előadásaikat, hanem pályáikat is, így Cziffra legjellemzőbb ellenpólusaként tekintett előadásában a magyar közönség másik kedvencére, Fischer Annie-ra, akinek elsősorban pályakezdését vizsgálta meg. Elmondása szerint a két művész pályája a rokon és egybeesések vonások mellett annál több egymással ellentétes vonást mutat, mintha életútjaik bizonyos szempontból egymás tükörképei lennének.
Windhager Ákos művelődéstörténész, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója Vásáry Tamás korai pályáját, tehát az 1948-1962 közötti időszakot mutatta be annak érdekében, hogy rámutasson a hazai sztárzenészek közös sorsára Mozart, Chopin és Liszt hallgatása közben. Szót ejtett többek közt Vásáry életében a csodagyerek-jelenségről, a művész bemutatkozásáról, a „szertelenség” kritikájáról, valamint az emigrációról, mialatt igyekezett párhuzamokat vonni a konferencia címszereplője, Cziffra György életútjának egyes állomásaival.
A műhelytalálkozó lezárásaként Balázs János és Windhager Ákos értékelte az aznap elhangzottakat. Balázs János elárulta, megerősödött benne az a gondolatiság és az az akarat, amely mind a Cziffra Fesztivál, mind az MMA MMKI mögött ott van: nem csak érdemes, de kötelességük is rendbe tenni ezeket a kérdéses témákat. Emellett véleménye szerint bebizonyosodott, hogy nem csak Czifra szenved ebben a pontatlanságban, hanem megannyi magyar művész, illetve az egész korszaknak a művészete: „Amikor találkozunk egy legendával, amelyet alá tudunk támasztani egy ilyenfajta kifuttatott munkával, az mindig előreviszi egy művész méltó emlékápolását, hiszen az igazat kell közölnünk, és ehhez a mai nap előadói rendkívüli módon járultak hozzá.” Windhager Ákos szerint az lehet a legjobb módszer amellett, hogy a hiteles szemtanúkat megkeresik, hogy az 1956 utáni emigrációs pályát feltárják, és azt nemzetközi kutatások által is alátámasztják. A Cziffra György-emlékév egészen 2022 májusáig tart, amelynek során tovább folytatják az együttműködést, és igyekeznek Cziffra életművét és munkásságát a méltó helyére emelni a köztudatban.
A teljes konferencia IDE kattintva nézhető vissza!
Fotók: Sándor Emese
