A szimfonikus együttes kifejezetten népszerű, magyar műsort vitt a közönségnek. A kutató bemutatta, hogy miként váltak az eredeti verbunkos dallamok Brahms-művek részévé. Kiemelte Weiner Leó kései romantikáját a Boszorkánykonyha című jelenetben, s hogy annak vadsága miképpen „lóg ki" az életműből. Széchényi Imre polkái szintén érdeklődést váltottak ki, mert a legnagyobb magyar unokaöccse kifejezetten dallamos tánczenéket szerzett – Liszt Ferenc felügyeletével. Balassa Sándor Naphegyi kirándulása képviselte a kortárszenét, amely bizonyult éppenúgy korszerűnek, mint a magyar hagyományok folytatásának. Az intézet munkatársának e mű kapcsán ki kellett arra térnie, hogy a kortárszene lehet dallamos és fülbarát is – az előítéletek ellenére. A hangversenyt Liszt Les Préludes című szimfonikus költeménye zárta, amelyről az előadó elmondta, hogy a méltán népszerű alkotásnak mily irodalmi, filozófiai és zenetörténeti előzményei és következményei voltak. De azért azt is hozzá tette, hogy a szerzője egy idő után csak „kerti zenének" hívta.
