Már a múlt sem a régi… – az új magyar mitológia multidiszciplináris elemzése című tanulmánykötet
Szerkesztők: Hubbes László és Povedák István
MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Szeged, 2015.
A tanulmány célja az volt, hogy az ősmagyar hiedelemvilág folyamatos újraíródását bemutassa. Már a középkori krónikások is mítoszként kezelték az egykori hiedelemvilágot, csupán csak elemeit, rítusait ismerték, az egészet nem látták át. Az ősmagyar hiedelemvilág a Tengri-kultusz, a kereszténység és a politikai célzatú újraírások következtében beolvadt részben a történetírásba, de sokkal inkább a mesék világába. A hagyományok kutatása során Arany János fedezte fel az egységes mitológia hiányát, és még inkább az őseposz elvesztét. A megmaradt mitológiai elemeket egy erkölcsi drámában összegezte (Buda halála), de a közvélemény számára „hiányzó" őseposzt Gárdonyi regénye pótolja.
Azonban a kortárs mitológiai regények sem az őseposzt rekonstruálják, mert e szövegekben a valós hagyományrétegekre erőteljes fikciók épülnek. Mivel az ősi hiedelemvilág a művészetben minden esetben a fikció és az aktualizálás révén jelenik meg, a kortárs regények azt a hermeneutikai folyamatot folytatják, amelyet már P. mester is említett a korabeli regösök kapcsán. Nehéz eldönteni, hogy a korabeli kobzosok, P. mester vagy a mai szerzők emelnek-e be több elmeszüleményt a hiedelemvilág újraírásaiba.
