Túl posztokon és izmusokon,
szerkesztő: Falusi Márton
MMA- MMKI - L'Harmattan, Budapest, 2015
A zeneművek egyik csoportját alkotják azok az alkotások, amelyek véletlenszerűen, egy áttételes értelmezési hagyomány következtében kerültek az 1956-os forradalom kontextusába, ezek: Beethoven Egmont-nyitány, III. (Esz-dúr, „Eroica") szimfónia, illetve Sosztakovics 11. (g-moll, „1905") szimfónia. Másik csoportot képeznek azok az alkotások, amelyekben a korszak hallgatói számára érthető áthallások voltak (pl. Járdányi: Vivente e moriente, Előszó; Lajtha 7. szimfónia; Szervánszky Hat zenekari darab) A harmadik csoportot azok a művek képezik, amelyekről korunk olvasói azt feltételezik, hogy lehet érvényes 1956-os olvasatuk (pl. Doráti 1. szimfónia, Kodály-változatok, Székely: Szimfónia). Az esszét Szokolay Sándor öt 1956-ot vállaltan megidéző műalkotásának összehasonlító elemzése zárja.
