Február 21-én folytatódott az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének építészeti előadás-sorozata a FUGA Budapesti Építészeti Központban, amelyen ezúttal Wesselényi-Garay Andor, a kutatóintézet tudományos főmunkatársa – aki egyben az estek házigazdája is – tartotta meg előadását.
A rendezvények általában a határon túl élő szlovákiai magyar építészek munkásságára koncentrálnak, illetve arra a kérdésre keresik a választ, hogy miként határozza meg tevékenységüket a „mélyben élő haza”, avagy a szoros kötődés egy számukra sokkal inkább érzelmi, semmint valós szülőföldhöz. A legutóbbi alkalom rendhagyó módon a teljes előadás-sorozat kulisszái mögé engedett bepillantást, ugyanis Wesselényi-Garay Andor a Haza a mélyben és az ennek folytatásaként létrejövő Haza a kövekben sorozatok megálmodójaként állt ki a közönség elé, hogy elmesélje eddigi tapasztalatait a projekttel kapcsolatban.
A hónapról hónapra bemutatott építészeti előadások tudniillik egy olyan – az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet támogatásával végbemenő – nagyszabású kutatási munka részeként jönnek létre, amelynek végső produktuma egy határon túli építményeket és azok megalkotóit felsorakoztató album lesz. Wesselényi-Garay Andor részletesen mesélt a 2019 nyarán folytatott terepmunkáról, amelynek során Bujnovszky Tamás fényképésszel együtt járták be Erdély vonatkozó részeit. A személyes történetekkel és benyomásokkal illusztrált prezentáció alatt a jelenlévők betekintést nyerhettek az utazás izgalmas részleteibe, miközben a sorozat vendégeként korábban a Fugában szerepelt építészek – köztük Köllő Miklós, Macalik Arnold és Tövissi Zsolt – munkái is megjelentek a barangolás alatt készült képeken. Az előadó elárulta, az utazás során az egyik fő céljuk az volt, hogy kiderítsék, vajon létezik-e olyan, hogy egységes „kortárs erdélyi építészet”, és ha igen, az mely elemekben ragadható meg, már amennyiben megragadható. Bemutatta továbbá az általa öko-regionalista építészetnek keresztelt stílust, amelynek elmondása szerint legfontosabb jellegzetessége az épületeknél megmutatkozó keménység és puhaság kettőssége mellett az, hogy bár az építmények egy időre kiemelkednek a természetből, valamilyen módon mindig visszasimulnak és újra eggyé válnak vele. Az est alatt a legkülönfélébb székelyföldi épülettípusok kerültek bemutatásra építészeti szemszögből, a pajtától egészen a ravatalozóig.
