Az „ellenkultúra” fogalmának vizsgálatánál mindenképpen szükség van olyan szakmák mikro- és makrokörnyezetének vizsgálatára, amelyek elsődlegesen nem fogalmak és érvek átadásával, nem képzőművészeti munkák létrehozásával és nem előadó-művészeti teljesítmények megvalósításával foglalkoznak. Hogy állíthat elő ellenkulturális terméket saját szakmájában egy olyan alkotó, aki hathatós anyagi támogatásra szorul művei megvalósításában, illetve akinek tervei utolsó részleteit is engedélyeztetnie kell? Az építészet példáját ennek a fogalmi tisztázásnak az érdekében vezetem be előadásomban, majd olyan példákat választok, amelyek válaszokat adhatnak az itt felmerülő fogalmi és módszertani kérdésekre. Az építészeti kritika kérdései 1983-tól kezdve dokumentálhatóan a magyar szakma figyelmének homlokterébe kerültek, és ráirányították a figyelmet arra, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy olyan szakma képviselőjének, amelyre egyszerű konjunkturális okokból szükség van ugyan, viszont amelynek művelői felettébb kritikusan is állhatnak a fennálló rendhez.
