Cziffra György (1921−1994) és Rozsnyai Zoltán (1926−1990) barátok voltak, személyes sorsuk többször is összefonódott. Rozsnyai osztályidegenként, Cziffra disszidálási kísérlete miatt büntetett előélettel próbált a zenei pályán érvényesülni az ötvenes években. 1956-ban az állami lemezcég kettejük főszereplésével és az ÁHZ-val rögzítette Grieg zongoraversenyét és a Rhapsody in Blue-t. Éppen ezt a lemezfelvételt készítették a Rottenbiller utcában, amikor a forradalom hírét vették, így a stúdióból egyenesen a Sztálin-szoborhoz mentek, csatlakozva a tömeghez. Mindketten elmenekültek az országból a forradalom bukását követően. Cziffra pályája zongoraművészként eljutott a tehetségéhez méltó csúcsra, Rozsnyai pedig még Ausztriában megalapította menekült zenésztársaival a Philharmonia Hungaricát, amelyet indokolt emigráns nemzeti szimfonikus zenekarnak tartani. A magyar szellemi örökség ápolását az emigrációban is mindig szem előtt tartották, francia, illetve USA-állampolgárként Liszt, illetve Kodály és Bartók műveinek interpretálásával és az ’56-os forradalom eszméinek ébren tartásával.
