A háborúk legfőbb velejárója a pusztítás és a halál, legfőbb nyomai között pedig ott találhatóak a hadisírok. A második világháború során a magyar államvezetés hősként kezelte az elesett honvédeket, nyughelyeiket pedig hősi sírként. A Magyar Királyi Honvédség áldozatait az első világháborús hősi halottakéhoz hasonló tisztelet illette meg. Az elesettekről – egészen 1945-ig – országos szinten katonai tiszteletadással egybekötött rendezvénysorozatok keretében emlékeztek meg a több mint két évtizeddel korábban bevezetett hősök emlékünnepén. Mindez azonban a második világháborút követően megváltozott. Elmaradtak a magyar hősi halottak tiszteletére szervezett hivatalos megemlékezések, 1947-től pedig már a szovjet hadisírok gondozását írta elő törvény. Miközben a Vörös Hadsereg elesett katonáira a legnagyobb kegyelettel kellett megemlékezni, a magyar hadisírok meghatározó többsége néhány évtized alatt felszámolásra került. Az előadás ennek hátterét és részleteit kívánja megvilágítani.
