Az előadó az első táncházzal és a táncházmozgalom kezdeteivel kapcsolatos személyes élményeit osztja meg. 1970-ben 14 évesen került a Timár Sándor által vezetett Bartók Béla Táncegyüttesbe. Legnagyobb szerencséjére abban a „történelmi” korszakban, amikor az együttesben egy teljesen új koreográfiai és táncpedagógiai szemlélet kezdett kibontakozni Timár Sándor, Martin György és Sebő Ferenc közös munkájának köszönhetően. Fiatal, kezdő táncosként már ezzel, a néptáncot anyanyelvként, szabadon improvizálható kifejezőeszközként megközelítő módszerrel kezdett el ismerkedni a Kárpát-medence néptánchagyományaival, köztük a széki táncokkal is. Ezzel az előképzettséggel vett részt az első táncházban 1972. május 6-án. Az eredeti elképzelés szerint ez egy zártkörű klub lett volna. A nyitást a nagyközönség számára a Bartók Béla Táncegyüttes vezetése kezdeményezte, Timár Sándorral és Sebő Ferenccel az élen. Tanítványként, később Timár Sándor felesége és táncpartnereként személyes szakmai élménye lett a táncházmozgalom országos elterjedése, ami ennek a nyitásnak volt az eredménye. A 70-es évek gimnazista fiatalságaként a táncház kapcsán döbbentek rá, hogy milyen tömegben él a magyarság a határokon kívül, és milyen gazdag tánc- és zenekultúrával rendelkeznek. Ez az ismeret egészséges magyarságtudatot adott számukra.
Mindenekfelett azonban a néptánc közösségteremtő erejét értékelték, amit azelőtt semmilyen szórakozási formában nem találtak meg.
