Az előadó és Bódy Gábor jól ismerték egymást, de saját bevallása szerint mondhatni személytelenül. Ismeretségük közel tíz éve alatt, 1974 őszétől kezdve, majdnem minden kedden együtt voltak a Balázs Béla Stúdió összejövetelein, a vetítéseken és a megbeszéléseken, vitáztak is egymással. Egész idő alatt nem emlékszik egyetlen beszélgetésükre sem, így elmondása szerint ez nem volt egy személyes barátság. Volt azonban két meghatározó jelentőségű pillanat ebben a kapcsolatban: 1976. október 17-én többórás interjút készített Bódy Gáborral egy készülő tanulmányhoz; 1977. október 3-án pedig Bódy hosszabb jelentést adott róla a III/3-nak, amely az ABTL-ben olvasható. Az előadó most megkísérel túllépni ezeken az adottságokon, hogy megvizsgálhassa, milyen kölcsönhatások, meghatározások működtek az alkotó tehetség, a félkemény diktatúra mint tartós közeg, ezen belül a BBS mint védett, de mégis védtelen inkubátor, az ideiglenes nyugat-európai tartózkodás közege, valamint a gyertyát két végén égető személyiség démonai között.
