A történetekben való gondolkodás és a kommunikáció egymással összefüggő, énteremtő folyamatok. A történetalkotás és -feldolgozás, azaz az észlelt eseményeket, jelenségeket értelemmel felruházó gondolati sémák alkalmazása olyan alapvető kognitív képesség, amelynek kulcsszerep jut a kommunikációs szándékok azonosításában. Ez a processzus a narratívák két alapvető, explicit és implicit formáját feltételezi. Minden explicit, „elmesélt” történet a hátterében rejlő intenciókat, szándékokat, hiteket és vágyakat megjelenítő élettörténetek, implicit narratívák révén nyer jelentést a befogadó számára, aki e két narratíva réteg együttes feldolgozásával talál választ arra a kérdésre, hogy az adott szituációban lehetséges, társadalmilag elfogadott és értelmezhető aktusok közül a közlő milyen indítékok alapján választotta ki a számára legmegfelelőbbnek tűnőt üzenete közlésére. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy világossá tegye: a narrativák, narrativitás hálója ennek a kettős szerkezetnek a jegyében szövi át az alkotói tevékenység és az alkotások bemutatásának, értelmezésének folyamatát. Különös tartalmat nyer ez a jelenség egy olyan időszakban, amikor az online médiafelületeken közzé tett alkotásokról zajló diskurzusok közegét minden eddiginél erőteljesebben befolyásolják az új média által generált és közvetített narratívatípusok. Az online térben való megjelenés hátterében rejlő alkotói intenciók, szándékok az alkotások értelmezési keretévé váló implicit narratívák révén válnak megragadhatóvá, és kölcsönöznek sajátos jelentésárnyalatokat a megértett és befogadott műveknek.