1972 húsvétján, amikor a biharisok meg szokták locsolni a tánccsoport hölgytagjait, Stoller Antal úgy döntött, hogy ne menjenek el egyenként hozzájuk, hanem jöjjenek össze egy helyen. Feltették a Széken készített hangfelvételeket, s meséltek az ottani élményeikről. Felmerült a kérdés, miért nem csinálnak ők maguk is táncházat – az ötletet tett követte. Alapítottak egy szervezőbizottságot a négy pesti együttes képviselőiből (Építők, Bartók, Vasas, Bihari). Lelkes Lajos, aki akkor a Mezőgazdasági Könyvkiadó főszerkesztője volt, vállalta, hogy megszerzi a célra a Liszt Ferenc téri könyvklub helyiségét. Az előadó felment az akadémiára és megkérte Martin Györgyöt, állítson össze egy hosszabb és egy rövidebb széki táncrendet. Megállapodtak, hogy minden együttes delegál egy-egy párt, és a Bihariban vasárnaponként összejönnek, hogy felkészüljenek az első táncházra. Itt Stoller Antal tanította a táncot. Húsvét és május 6. között eljutottak addig, hogy ki mertek állni a többiek elé. Közben már Sebő Ferenc és Halmos Béla szintén készültek, hogy élő zenét szolgáltassanak a tánchoz. Néhány táncházat tartottak ebben a formában, majd szétvált a szervezés. A Bartók Táncegyüttes önállósodott és táncházuk éveken keresztül működött.
