Kodály Zoltán közel 70 évnyi alkotóművészetének második felében jelentős szerepet töltöttek be az énekgyakorlatok, melyeket 1937-től halála évéig, azaz 30 éven keresztül komponált. A mintegy 1400 mű a legkisebbeknek szánt kéthangos gyakorlatoktól (333 olvasógyakorlat) a koncertpódiumokon is megszólaltatható háromszólamú kórusművekig (Tricinia), vagy zongorakíséretes dalokig (Epigrammák) méltó módon tükrözi szerzőjük pedagógiai ars poeticáját: értékes zenei anyagot adni a zeneoktatás valamennyi szintjére. Van azonban egy másik célja is ezeknek a műveknek: bevezetni a zenét tanulókat a népzene, majd az európai műzene különböző stíluskorszakainak világába. Mindez igazolja azt, hogy Kodály énekgyakorlatai és zenepedagógiai koncepciója nem csupán a kisgyermekek zeneoktatásának eszköze és módja, hanem a zeneoktatás teljes vertikumát átfogó filozófia. Az előadó a közép- és felsőfokú zenei szakképzésben kiváló zenei anyagot adó, a zenei romantika stíluselemeit reprezentáló Kodály énekgyakorlatokról kíván szólni.
