Szabados György a magyar improvizált zenei hagyomány megteremtője. A XX. század második felének magyar zenéjének marginális, mégis meg-kerülhetetlen szereplője. Szuverén improvizált zenei világot alkotott, amely nem az afroamerikai gyökerű, amerikai rögtönzött zenei hagyomány átér-telmezése; saját útját abban a közös gyökérből kiindulva találta meg és építette fel, mely azonos Bartók és Kodály zenei alapállásával. Eszköztárában meghatározók Bartók és Kodály kompozíciós módszerének bizonyos jelenségei (pentaton dallamvilág, szimmetrikus alakzatok, a parlando rubato játékmód, polimodális kromatika, Bartók és Kodály harmóniavilága, egyszólamúság). Az előadó Szabados művészetének azon jellemvonásait mutatja be, amelyek egyértelműen kapcsolhatók Bartók és Kodály zenéjéhez, zenefilozófiájához.
