Németh Kira Gabriella: Cziffra György megítélése a magyar sajtóban 1932 és 1956 között

Szegény sorsú csodagyermek a „Parnassus lépcsőin” − Cziffra György megítélése a magyar sajtóban 1932 és 1956 között.Cziffra György a kezdetekben „kis csodazongorásként” tűnt fel a magyar sajtóban, ugyanakkor páratlan hangszerjátékának bemutatása helyett nyomorúságos életkörülményei kerültek a középpontba. Döntéseit anyagi nehézségeivel magyarázták, miközben nevét a növendékhangversenyek népszerűsítésére használták fel, ezáltal olyan elvárásokat támasztottak a fiatal művésszel szemben, amelyek beteljesülés hiányában csalódottságot és lemondást eredményeztek. Éppen ezért jelentett fordulópontot az 1937-es év: a Cziffra−Kovács-zongoraduó kávéházi szerződést írt alá, és ekkor Keéri-Szántó Imre úgy nyilatkozott, hogy „ezen az úton elindulva nem lehet visszatérni a művészi pályára”. Megállapítása tévedésnek bizonyult, hiszen Cziffra György 1954-ben kitört az „eszpresszók homályából” − visszatért a Zeneakadémia pódiumára. Noha a kritikusok egyre több figyelmet fordítottak kivételes előadásmódjának sajátos vonásaira, az újrakezdést nemegyszer – helytelenül – tényleges kezdetként ábrázolták: első hangversenyről, első külföldi útról számoltak be. Az 1932 és 1956 közötti időszakban különös atmoszféra vette körül Cziffra György alakját és történetét, amelyhez a pontos információközlés iránti törekvés általános hiánya mellett az irodalmi idézetek és utalások használata egyaránt hozzájárult. Az előadó azt szeretné feltárni, hogy a kor társadalmi kontextusában miért vált elsődlegessé a magánéleti problémák hangsúlyozása, milyen művészettel kapcsolatos kérdések és konvenciók játszhattak szerepet a zongoraművész megítélésében, illetve mindez hogyan vezetett túlzásokhoz, torzításhoz és felszínességhez.