Az első világháború százéves évfordulójának méltó megemlékezését jelentette az a két estén átívelő, „Mikor megyek Galícia felé…” címet viselő hangverseny, amelyet 2015 novemberében rendeztek meg a Nemzeti Színház Dísztermében, és amelyből később koncertfilm is készült. Az ekkor bemutatott kortárs kantátákat kifejezetten erre az alkalomra rendelte a Honvéd Férfikar az úgynevezett Magyar Ötök tagjaitól; az együttes művészeti vezetője, Strausz Kálmán pedig azzal az ötlettel állt elő, hogy a szerzők által külön-külön megírt kompozíciók végső soron egyetlen koherens, nagyszabású és sokrétű, filmvetítéssel és irodalommal gazdagított összművészeti alkotás egy-egy tételeként funkcionáljanak.
Az előadás a produkció közepén helyet foglaló Csemiczky-darab, vagyis a 129./130. zsoltár egyik legfrissebb, latin nyelvű megzenésítésének keletkezési körülményeit, háborús tematikához és bibliai szöveghez való viszonyát vizsgálja, kitérve a feltételezett jelentésrétegek kifejezéséhez leginkább hozzájáruló zeneszerzői megoldásokra. Mivel a többszerzősség, illetve a világi és szakrális tematika összeütköztetése megkerülhetetlenné teszi az intertextualitás kérdéskörét, így az előadó célja a lehetséges értelmezési kontextusok (a hangverseny, a kortárs magyar zeneszerzés, a közelmúltbeli De profundis-feldolgozások) analízisén keresztül feltárni azt, hogy a mű mennyiben tud egyszerre reflektálni a múltra és közvetíteni a kereszténység örök érvényű megváltásüzenetét, valamint hogy mindez milyen mértékben minősülhet hitelesnek a XXI. századi befogadói szemszögből nézve.