Kucsera Tamás Gergely: A művészet közege: az ember

Az elmúlt egy esztendő megmutatta a technológia adta lehetőségek menekülési útvonalakat adnak egy világjárvány idején is.
A virtuális térben „találkozhatunk” egymással, vagy „elmehetünk” egy kiállításmegnyitóra, netán egy színházi előadásra, vagy koncertre.
Persze mindannyian tudjuk, ez nem ugyanaz. De ezt a megállapítást alapvetően a közönség, esetleg a „művészeti (virtuális) piacon” „a termékét” értékesíteni akaró intézmény, vállalkozás felől szoktuk értelmezni. A művészetkedvelő hogyan félhet hozzá a kedvelt-keresett élményhez? Ez ugyanaz-e neki, mint befogadónak? Vagy éppen arról szóló a szakmai párbeszéd, hogy miképpen kell az új helyzetben reklámmal, marketinggel a virtualizált művészetet „eladni”.
Kevésbé tudomásul vett tény, hogy a valós tárlatvezetésen alkotásairól beszélő képzőművésznek is más a „közege”, amikor vele lépdelnek a látogatók, s az is kevésbé értelmezett, hogy egy közönség nélküli előadáson a színésznek, zenésznek, táncosnak milyen „hiány”-ban, közeg-, azaz közönségnélküliségben kell megvalósítania a produkciót. Vajon ugyanaz-e a bánki és báni tragédia közönséggel, vagy anélkül egy előadás során?
Iratkozzon fel legújabb híreinkért!
magnifiermenuchevron-down-circle