Az 1938.évi Eucharisztikus Világkongresszus –hoz kapcsolódóan jelentős kulturális események, színházi bemutatók várták a hazánkba érkező nemzetközi résztvevőket. A premierek között található a Paulini Béla – Milloss Aurél által megálmodott és színrevitt Magyar Csupajáték c. összeállítást, amely a magyar folklórkincsből táplálkozva, de a magasművészet professzionális alkotó-, és előadóművészeivel kívánta bemutatni gazdag hagyományaink sokszínűségét. Az összeállításban –a Gyagilev Együttes mintájára – a korszak jeles képzőművészei, fiatal zeneszerzői, tánc-, és színművészei egyenrangú alkotótársként vettek részt, utat mutattak a népművészetnek egy lehetséges nagyszínházi megmutatására. A korabeli sajtó, művészetkritika értő szemmel fogadta a kísérletet, ám a 16 budapesti előadást és az 1939. évi nagysikerű londoni vendégjátékot követő sikert valahogy elfeledte a magyar színház – tánc – zene – művészettörténet, s hosszú évekig talán csak néhány tánctörténeti tanulmányban olvashattunk néhány utalást e produkcióról. Milloss Aurélnak az összeállítás koreográfusának elvesztek az előadásról szóló dokumentumai, így csak szóban tudtunk emlékeire hagyatkozni. Arról szeretnék beszámolni előadásomban, hogyan kerültek elő fokozatosan – különböző hagyatékokból – fontos sajtó és kéziratos emlékek. 1986-ban készült dokumentum közreadásom és oktatómunkám során mégis sikerült felkeltenem az érdeklődést, és kollégák és tanítványok leltek- és lelnek fel újabb anyagokat, élesztik fel a Magyar Csupajáték történetét.
