Kodály Zoltán és Dobszay László öröksége a Szent Család Templom mindennapi egyházzenei gyakorlatában
Az előadás azt a folyamatot mutatja be, amely Kodály Zoltán és később Dobszay László Szent Család Templom-beli személyes tevékenységéből sarjadt ki. A templom a XX. század elején épült fel a Terézvárosban. Jelentős plébániává a két világháború között vált, egyházzenei hírnevét pedig annak köszönhette, hogy a később róla elnevezett köröndön lakó Kodály Zoltán is ebbe az egyházközségbe kezdett járni. Az épületet 1945-ben bombatalálat érte. A helyreállítás költségeinek nagy részét Kodály maga fizette. Az itteni egyházzenei munkát élete utolsó éveiben is fontosnak tartotta, így számos saját kottája található mai napig a plébánia kottatárában. Később Dobszay László csatlakozott az egyházközséghez, s örömmel fedezte fel, hogy a kutatásainak gyakorlati leképzéséhez építkezhet az élő kodályi hagyományra. Itt indította el az első gregorián scholáját, amely a vasárnapi miséken működött közre. Tőle egyik tanítványa, majd munkatársa, Soós András zeneszerző-egyházzenész vette azt át. A templom hívei között – már Kodály idején is, de főként Dobszay munkássága idején – nagy számban voltak a zenészek, így állandósult a magas színvonalú zenei élet. A hívek közül kikerülő zenészek szép számmal játszanak ma is régizenei együttesekben. A számos ismert muzsikus közül a Kodály-Dobszay hagyományt őrzi és vitte tovább többek között korunk keresett régizenei énekese is, Hegyi Barnabás, aki jelenleg a Mátyás-templom karnagya. Az előadó maga is a Szent Család Templomban szerezte első gregorián tapasztalatait, majd a plébánia egykori schola és kórusvezetője volt.