Kodály Zoltánnak köszönhetően az alapfokú zeneiskolai szolfézstananyag nagy százalékban a magyar népdalokra épül. Mivel a szolfézstanárok tanulmányaik során nem kapnak autentikus népzeneinéptáncos képzést, a legtöbben a népdalokat egyfajta szolfézspéldaként ismerik, kezelik. Sem az eredeti előadásuk, sem a népdalok néphagyományban betöltött szerepe nem ismert eléggé. Az aszimmetrikus ritmusok még említés szintjén sem szerepelnek, noha sok tankönyvi példa a táncházmozgalomban aszimmetrikus ritmussal ismert, táncolt. Egyre több zeneiskolás jár néptáncoktatásra, sok általános iskola vezette be a néptáncot mint az egyik testnevelésórát kiváltó tanórát a tanrendjébe, számos zeneiskola oktat népzenei hangszereket, népi éneket, így a gyerekek népzenei ismeretei is bővülnek. Az előadás a gyakorlati szolfézstanításból mutat példákat, lehetőségeket a népzene autentikus előadásmódjának a megismertetésére, egyben annak a nehézségnek az áthidalására, amikor egy szolfézscsoportban vegyesen vannak jelen népzenét és klasszikus zenét tanuló növendékek.
