Garabonciás lenne? Mi mond erről a Magyar Szókincstár? Ördöngös, bolondos, kötekedő. Az előadó bevallása szerint cáfolni tudná, de sejti, hogy miért jut eszébe bárkinek is e fogalom Latinovits Zoltánnal kapcsolatban. Ördöngös volt, mert játszott – nem is akárhogyan – ördögi figurákat. Karamazov-fiút, Cipolla-lovagot, Az ötödik pecsét nyilas tisztjét. Kötekedett, ha ki kellett állnia színészi hitvallása érdekében. De mindig jó oka volt rá. Bolondos lett volna? Az volt, ha csak úgy tudta a rábízott szerepét megformálni. Az volt, ha csak ezzel az eszközzel tudta érvényesíteni szakmai vágyait. Róla szólni és írni ma úgy érdemes, ha valami újat is mondunk az utókornak. Az előadás felvázolja azt a sorsát formáló erőteret, amelyet a kádári–aczéli művészeti irányítás és a zseniális őstehetség alkati sebezhetősége között feszülő éles ellentét ütközése hozott létre, és darálta be őt élete és tehetsége csúcsán a nemlétbe. De kifogott ő mindnyájunkon. Velünk van, hódít és igét hirdet. Talán mégiscsak garabonciás.
