Cziffra György pályájának közel négy évtizedet felölelő idő- szakában, hangversenyműsoraiban jellemzően a Scarlatti-szonátákat Chopin és Liszt műveitől elválasztó könnyed epizódként vissza-visszatér néhány francia barokk komponista – François Couperin, Louis-Claude Daquin, Jean-Baptiste Lully és Jean- Philippe Rameau – neve. Ezen zeneszerzők néhány alkotása a művész egyes lemezeinek a műsorában is megjelenik. De vajon mennyire tekinthetők e kompozíciók Cziffra György saját művészi terrénumának? Temperamentumos, a romantika ízlésvilágát tükröző, avagy Kroó György szóhasználatával élve „lezser” előadásmódja vajon miként találkozik a francia barokk jóval kimértebb előadói attitűdöt követelő nyelvezetével? Előadásomban igyekszem felmérni e művek jelentőségét Cziffra György előadói repertoárjában, illetve azt vizsgálom, miként interpretálja őket a fennmaradt felvételek és hangversenykritikák tanúsága szerint.