A magyar keresztény könnyűzene színrelépését szimbolikusan Szilas Imre 1968 áprilisában a Mátyás-templomban bemutatott Húsvéti miséje jelzi. A Beatles White albumának évében, a prágai tavasz heteiben, néhány nappal Martin Luther King meggyilkolása után és a Hair című musical Broadway-bemutatója előtt egy 18 éves fiatalember a világon elsők között mutat be beatmisét, amely aztán a következő időszakban új utat is mutat a hazai vallási zenei hagyomány korszerű felfrissítésére. A misét a templomon kívül is több ezren hallgatják, a zenekar tagjai között ott találjuk a Gemini és a későbbi Hungária egy-egy tagját is, miközben ugyanazon tér másik épületében az Illés koncertezik. Az az Illés, amely akkor a „beatnemzedék” számára adott erőt, hitet, és amelynek névadó zenekarvezetője életének utolsó szakaszában református kántorként szolgált…
A modern könnyűzene történetében több pillanat is van, amikor egy nemzetközi jelenség szinte azonnal megjelenik a magyar színtéren is, egyedien, ugyanakkor – akár a vasfüggöny ellenére – globális minőségként is értelmezhetően. Az előadás egyik állítása, hogy a hazai könnyűzenei élet keresztény vonatkozása ilyen jelenség volt, és rendkívül izgalmas fejlődési potenciál előtt állt, amelyet azonban akkor nem tudott befutni, ellentétben a párhuzamosan érlelődő, majd berobbanó táncházmozgalommal, amely szintén beoltotta a kortárs könnyűzenei gondolkodást. De vajon a ’68-as közhangulatban formálódó hazai keresztény könnyűzenei színtér aktorai mennyiben voltak egyúttal a lázadás képviselői, mint brit vagy amerikai zenei hőseik? Volt-e protest a katolikus alkotók megmozdulásaiban, és volt-e egyetemesen értelmezhető társadalmi üzenet a protestáns oldalon felbukkanó új zenei megmozdulásokban? Az előadás erre keresi a választ többek között a Szikra-díj (magyar keresztény könnyűzenei elismerés) 2021-es két életműdíjas alkotója, Bolyki Eszter és Szilas Imre életútjának felvillantásával.
