Babits Mihály az Elza pilótához készített jegyzeteiben írja: „Megvalósulhat az örök harc világa is, rövidebb idő alatt, mintsem hinnők. De ez a könyv nem jóslat, hanem intés.” Az előadás a XX. század egyik kiemelkedő magyar antiutópiájáról szól, amely mű egy inkább költőként ismert szerző tollából született. Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom (1933) című regénye éppen líraiságával (is) lesz több a magyar disztópiák nagy részénél. Az előadó számba veszi a regény sajátosságait, erényeit: a részletgazdagságot, a vernei invenciókat, a remek karakterábrázolást, a sajátosan magyar jelleget. Miközben a hazai hagyományokkal ellentétben a gulliveriádák ironikus, szatirikus hangjának itt nyoma sincs, ez a regény már Orwell sötét disztópiáit előlegezi meg. De van-e menekülés ebből a világból, vagy marad az orwelli reménytelenség? Mintha a parancsot a legfőbb isten, a harc istene adná ki, senki sem kérdőjelezi meg. A technokrata világban filoszként csak a helyét kereső Elza sem ura saját sorsának. Bizakodásra egyetlen ok maradt, ahogy Babits fogalmazott: „A regény kihagyja az Istent. Az örök harc földjét nem az Isten teremtette. S talán azon a földön, melyet az Isten teremtett, nem történhetnek ilyen dolgok.”
