Fischer Annie Cziffra Györgyhöz hasonlóan a legkiválóbb magyar zongoristák közé tartozott, és világszerte elismerést szerzett egyedülálló játékával. A két művész pályája a rokon vonások és egybeesések mellett annál több ellentétes vonást mutat, mintha életútjaik bizonyos szempontból egymás tükörképei lennének. Mindketten csodagyerekként indultak, kivételes képességeik korán megmutatkoztak és elismerést nyertek. Egyikük Székely Arnold, másikuk Keéri-Szántó Imre zeneakadémiai osztályában nyert beavatást a Liszttől kiinduló magyar pianistahagyomány titkaiba, eltérő társadalmi hátterüknek és személyes alkatuknak köszönhetően azonban alapvetően más karriert futottak be. Csupán Annie fejlődése látszott egyenletesnek és egyenes vonalúnak, kisebb zsákutcáit és megtorpanásait legfeljebb a hozzá közel állók vehették észre. Az előadás a művésznő pályakezdésének két évtizedét vizsgálja. A külső körülmények és a környezet azon hatásait veszi sorra, amelyek a zongorista művésszé érését befolyásolták, egyúttal pedig kitekintést tesz a nagy pályatárs néhány évvel később induló, de a nehézségek ellenére is páratlan magasságokba törő karrierjének párhuzamos világába.
