1936. december 5-én, a kormányzó névnapjának előestéjén mutatták be a Magyar Királyi Operaházban Hubay Jenő utolsó színpadi művét, a Csárdajelenet című balettet, amely kiemelkedő szerepet kapott a magyar táncművészet történetében. A zenét valóban az illusztris művész, a magyar zene doyenje komponálta, de nem közvetlenül az előadás céljára: a balettet Kenessey Jenő állította össze Hubay Csárdajelenet elnevezésű, világszerte játszott hegedűdarab-sorozatának felhasználásával, a szerző közreműködésével. A sikerben része volt a népies magyaros muzsikának, Oláh Gusztáv pompás díszleteinek, jelmezeinek és Lányi Viktor kerettörténetének, az alkotás műfajtörténeti jelentőségét azonban Harangozó Gyula koreográfiájának köszönhette. Ez volt az ifjú művész első, átütő sikerű kompozíciója, amelyben vidéken gyűjtött, eredeti népi táncokból is ihletet merített. Az előadás a darab keletkezésének és további előadásainak, átdolgozásainak kapcsán azt vizsgálja, hogy mi vezethetett az összművészeti alkotás tartós népszerűségéhez, és hogy miként lett a Horthy-korszak reprezentatív produkciójából háromfelvonásos balett A keszkenő címmel az 1950-es években.
