A magyar televízió adása az ezt pár évvel megelőző kísérleti adások után 1957. május 1-én indult el egy felvonulás közvetítésével. Alig egy évtizeddel később azonban már tehetségkutató versenyek voltak láthatóak a képernyőn, először nóta-, majd nóta- és népdal-, végül 1969-ben szigorúan csak népzenei előadókkal. Ezek elkészülte Lengyelfi Miklós, akkor nagyon fiatal szerkesztő nevéhez fűződik, aki felismerve a kor kínálta lehetőségeket, átgondolva a nézők igényeit, rendkívül magas színvonalon, valóban értéket létrehozva alkotta meg ezeket a műsorokat. Az előadás az 1969-ben indult Röpülj páva! népművészeti vetélkedőről szól, amelynek következménye lett a mára országszerte működő mintegy 1200 népdalkör és a UNESCU legjobb megőrzési gyakorlatok listájára is felvett táncház, megszámlálhatatlan zenésszel és táncossal a profi és az amatőr világban. A Röpülj páva! népzenei verseny számos meglepetést tartogatott a nézőknek. Tehetségeket fedezett fel, új dalokat talált meg (szavazni a versenyzőkre a nézők pl. beküldött, helyi gyűjtésű, lehetőleg korábban nem publikált népdalokkal is lehetett). Összesen mintegy 800 ezer szavazat érkezett, ebből kb. 5245 dallammal, ezekből 1066 dalt elfogadott a MTA Népzenekutató Csoportja újdonságként. Ez természetesen új formát, új lehetőséget adott a már-már kiveszőben lévő, gyakran mással pótolt magyar népdalnak. A megyeszékhelyeken megrendezett elődöntők után regionális döntők következtek, ahol az adott vidék híres tudósai, művészei mondtak bevezetőt. Ezek egyikéről, Veres Péter író Balmazújvárosban elmondott nem mindennapi beszédéről is szó lesz a vetélkedő legjelentősebb, mai népzenei és kulturális életünkre is hatással lévő előadók egykori előadásának bemutatása mellett.
