A címül írott mondat Kodály Bicinia Hungarica című négykötetes, mintegy 180 kétszólamú énekgyakorlatot tartalmazó műve bevezetőjének utolsó mondata. A sorozat 1937–1942 között keletkezett, bevezetőül a kétszólamú éneklésbe.
Az iskolai ének-zene oktatás mindig is érzékeny pontja volt pedagógiánknak. Igaz, hogy már a XVI. századtól vannak írásos emlékek ennek kezdetleges formáiról. Az 1868-as népiskolai törvény általánossá tette a hatosztályos elemi oktatást, a tanterv szerint az ének kötelező tárgy lett, heti egy órában. A néphagyomány megismerése mellett a négyszólamú éneklés elsajátítása volt a cél. Ennek mintegy 150 éve. Nem ment ez problémák és megakadások nélkül. A XX. században Kodály volt az, aki egységes és biztos, kifejezetten a magyar néphagyományra alapozott módszert adott a tanárok kezébe, olyan, az iskolákban használható gyakorlati anyaggal, amely a mai napig is megállja a helyét. Ennek a sorozatnak a része a Bicinia Hungarica sorozat, amelynek jórésze népdalfeldolgozás. Nemcsak magyar, de cseremisz népdalok is szerepelnek benne néhány magyar költő versének feldolgozása mellett.