„Nem élhetünk örökösen díszletek között…” – Sebő Ferenc építészmérnök, zeneszerző, zenetudós, népzenész A magyar népzenetudomány meghatározó alakja, Sebő Ferenc a 60-as évek végétől napjainkig különböző helyeken, különböző módokon formálta és formálja véleményünket a népzenéről alkotóművészi, előadói és tudományos teljesítményével. Kossuth-díjas zeneszerző, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Még csak hozzávetőlegesen is nehéz összeszámolni azokat az általa létrehozott művészeti eseményeket, tudományos munkákat, amelyek nélkül bizonyosan más lenne a képviselt területek megítélése. Nemes egyszerűséggel dönt tabukat, magyaráz meg régóta homályban lévő jelenségeket. Sebő építészmérnökként kezdte, majd megtalálta azt a kultúrát, amelynek segítségével egy népet rázott fel egy több száz éves gondolkodásmód újraélesztésével. 1972. május elején ott volt az első újkori táncházban, brácsázott, énekelt és elhitette sokakkal, hogy mindez jó és alkalmas most is. Mindez az évtizedek alatt sokszorosan beigazolódott. Együttest alapított, a mai napig is klubot működtet. Kortárs költők verseihez szerzett olyan dallamokat, amelyek gyakran népszerűbbek a versnél, és terjedésüket nagyban segítették. Sebő Ferenc filmekben szerepel, zenetudományi alapvetéseket ír, zenét alkot és előad, magyarázza, tanítja katedrán, színpadon és rádióban, hogyan is tegyük helyre azt a sok – gyakran kusza – elképzelést a fejünkben a magyar népdalról és népzenéről, ami ránk zúdul. Érdemes hinni neki. Mint XXI. századi garabonciás, a maga eszközeivel varázsol. Célja korunk népzenéjének virágoztatása, a hagyomány megélése, használata és az arra való buzdítás. „Nem kegyeletből, nem hagyományőrzésből kell foglalkoznunk a népzenével” – nyilatkozta nemrégiben. Sebő Ferenc munkássága maradandó példa előttünk.
