Chopin legszubjektívebb és egyik legkomplexebb műve az f-moll ballada, amely alapján élénken ábrázolható Cziffra György Chopin-képe. Az elemzés elsődleges szempontja az idő- kezelés, az a technika, amellyel a zongorista egy adott kompozíciót térben és időben kibont. Chopin előadói utasításai konkrét elképzelést tükröznek, amelyek jellegzetes karaktert eredményeznek. Napjaink felvételein azonban ezek a karakterek legtöbbször sérülnek, és az eredeti koncepciótól különböznek, még ha más szempontból szépek és hatásosak is. Cziffra viszont felismerte az eredeti bejegyzések jelentőségét és azokat követve szólaltatta meg az egyes darabokat. Mindeközben megőrizte saját egyéni hangját is. Érzékenységével rehabilitálta Chopint és éppen az op. 52-es f-moll ballada kapcsán figyelhetjük meg a zeneszerzővel folytatott párbeszédjét legjobban. Az előadás során Cziffra felvételén túl saját előadásban is megjelenik kortárs értelmezés.
