Dobszay László (1935–2011) a hatvanas évektől kezdve haláláig intenzíven foglalkozott a katolikus egyházzene megújításával elméleti és gyakorlati síkon egyaránt. Hagyatékában 2300-nál is több általa készített, magyar nyelvű gregorián ének maradt fenn. Ezek 60%-a nyomtatott kiadványokban is megjelent, és jónéhány (pl. Ízleljétek és lássátok, Missa mundi) mára országosan elterjedt.
A hetvenes évek elején az új tételek körül heves vita bontakozott ki, amely máig megosztja a magyar egyházzenei életet. Egyesek az évezredes gregorián hagyomány rongálását, mások annak szerves folytatását vélték felfedezni benne. De hogyan értékelhető ma, fél évszázad távlatából ez az egyházzenei reform? Milyen hatások alakították? Hiteles, vagy önkényes? Hogyan válhatott kísérletből megkerülhetetlen tényezővé?
Az előadó a teljes anyag összehasonlító zenei vizsgálatából származó megfigyeléseit szeretné megosztani, amelyekből felsejlik, hogy az új énekekben meddig tart Dobszay, és hol kezdődik a gregorián.
