Az első magyar punkegyüttes, a Spions 1977-ben alakult, összesen három nyilvános koncertet hirdetett meg, amelyből az első félbeszakadt, az utolsó pedig el sem kezdődött, a tagok 1978 májusában emigráltak. Az epizód a magyar alternatív zene hatástörténetének legendájaként rögzült. A Spions tagjai a neoavantgárd művészetből és a kortárs zenétől érkeztek a rock világába. Úgy általában a rock, mint a saját jelentőségüket rendkívül nagyra értékelték. Najmányi László beszámolója alapján céljukat úgy foglalhatjuk össze, hogy el akarták foglalni helyüket a rock panteonjának istenei között. Az előadó megvizsgálja annak a tételnek a tarthatóságát, hogy a rock az emberi gondolkodás végfoka; ezt megelőzően bemutatja, hogy hogyan támadta a korai magyar punk a kommunista politikai rendszert, de annak értelmiségi ellenzékét is, és hogyan számolt le a hatvanas évek eszméivel.
