A filozófiai eszmék a művészetben általában nem kifejtett és nem teoretikusan reflektált formában jelennek meg, különösen igaz ez a zenére. Másfelől a művészet a szó bizonyos értelmében mindig alternatív, mivel a hétköznapi valósággal szemben az ideálist igyekszik felmutatni, még akkor is, ha realista vagy pusztán szórakoztatni akaró alkotással állunk szemben. Az előadó a modern populáris zene néhány alternatív törekvését mutatja be úgy, hogy kiemeli azok kapcsolatát a művészeti univerzum másik három elemével, a klasszikus, az avantgárd és a népi művészettel. Hangsúlyt kapnak azok a világnézeti és értékváltozások, amelyek az 1970-es évektől felerősödtek, kifejezve az alkotók azon szándékát, hogy szakítsanak a „nagy hatvanas évek” uralkodó ideológiájával. A modern popzene angolszász találmány, globális nyelvvé vált, ugyanakkor a nemzeti kultúrákba is szervesült. Magyarországon ez utóbbi folyamat részben a pártállami kommunista diktatúra időszakában zajlott le, ennek fő jellemzőit szintén számba veszi az előadás, illetve szó fog esni az egész történet mai következményeiről.