„Egyes adatok szerint – írja Bálint Gábor – a negyvenes évek elejére a pengős regény havonta 200 000, az ötvenfilléres 150 000, a húszfilléres 1 200 000, a tízfilléres füzetek pedig 2 000 000 példányban jelennek meg.” Ha a két világháború közötti, illetve a negyvenes évekbeli ponyva világát vizsgáljuk, több szempontból érdemes hozzáállni a munkához. Az intézményi struktúrák szintje mellett (kiadók, kiadói rendszerek, stratégiák, sorozatok) az állam kontra piac viszonylatára („kultúrharc”: szabályozások, rendeletek, könyvjegyzékek, könyvtári jegyzékek), a nyilvánosság diskurzusrendjeire (viták a ponyváról) és természetesen a műfajok (western, légiós, feltalálós, ifjúsági, fantasztikus stb.), a népszerű művek/alkotók és befogadóik szempontjaira is tekintettel kell lenni. Az előadás az 1935 és 1942 között megjelenő, több mint 200 címet közlő Friss Újság Színes Regénytára sorozatát (leginkább az utolsó éveit) tekinti át, azt vizsgálva, vajon milyen műfajokkal, milyen társadalmi csoportok igényeire, „megrendeléseire”, világnézeti elvárásaira próbálnak reagálni, valamint arra, hogy szerzőik az imaginárius világaikat milyen szabályok, sablonok szerint próbálták felépíteni.
