A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (1988 óta folyó előkészületek után) az 1990–1991-es tanévben indult újra az 1948-ban megszüntetett egyházzenei képzés. Az újjáéledő tanszék nemcsak jogutód, hanem szellemi utód is kívánt lenni, de természetesen a közben eltelt 40 év történelmi, zenei, pedagógiai, liturgiai változásait is figyelembe kellett venni. Az újjáalakuló tanszéknek az új körülményekre és lehetőségekre is fel kellett/kell készítenie hallgatóit. Ennek megfelelően fogalmazta meg céljait, és tárgyait: A képzésnek olyan sokoldalúnak kell lennie, a hallgatóknak olyan széleskörű liturgikai, zenei, repertoár-ismereti, módszertani, pedagógiai tudást kell szerezniük, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben is önállóan, jó szakmai lelkiismerettel tudjanak döntéseket hozni, az egyházzene bármely területén is dolgoznak.
Az elmúlt több mint 30 év tapasztalatai azt mutatják, hogy az újjáalapítás idején megfogalmazott alapelvek időtállóak, ma is ugyanúgy érvényesek, mint akkor, ezért azokat változatlan formában kívánják fenntartani. Ugyanakkor az időközben megváltozott igényeket és lehetőségeket figyelembe véve a képzési területeknek a változatosabb kombinációjával többféle életpályára készítenénk fel hallgatóinkat mind a napi gyakorlat, mind a kutatások terén.
Az egyházzenei felsőoktatásban a tudományos, a művészi és a gyakorlati szempontok egyensúlyára kell törekedni. Ezek megvalósítása a tanárok közötti folyamatos és gyümölcsöző konzultációval, a közös hangversenyek, liturgikus alkalmak, projektek, publikációk és konferenciák szervezésével történhet meg. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke ezt kívánja folytatni és bővíteni. Azt reméljük, hogy ebben társakra találunk más egyetemek, iskolák, intézmények, templomok, (egyházi vezetők) körében, s ezzel hozzájárulhatunk a magyar egyházzene színvonalának javulásához.
Dobszay László írta 1975-ben: „Az egyházzene állapota az Egyház liturgikus állapotának tükrözője, az pedig az Egyház egész lelki állapotát jellemzi.” Kívánjuk, hogy az egyházzene állapotának javulása járuljon hozzá a liturgia és az egész Egyház lelki felemelkedéséhez.
