Egy kultúra hanyatlásának Dawson által vázolt folyamatai, az urbanizáció, a város és a földművelő paraszti világ közötti szakadék mélyülése, az újrabarbarizálódás, egyszóval az agrártársadalom alapjától való elválás, vagyis a „kultúra” szó eredeti, majd metaforikus jelentésének egymástól való eltávolodása. Dawson modellje hatékonyan magyarázza azt, hogy miért kívánta a XX. század művésze visszaidézni az archaikus agrártársadalom archaikus szokáselemeit. Ennek egyik máig közismert példája a Tavaszi áldozat című 1913-as összművészeti produkció. Az előadás azt vizsgálja, hogy kifejezetten Nizsinszkij koreográája, illetve a zene-tánc viszony mennyiben utal a fent leírt tradíció elemeire; valamint hogy a későbbi, szintén a tánc rítusvoltát hangsúlyozó koreográfusok, az amerikai Ailey vagy a francia Béjart mennyiben tudta a tradíciót a dawsoni modell értelmében táncműveibe beépíteni.