Az előadás egy különleges művészegyéniség munkásságát idézi meg, aki műfajok határterületeit bejárva élt és alkotott. Irodalom, régi zene, népzene – mindenhol otthon érezte magát Kobzos Kiss Tamás. Pályája kezdetén még restaurátorként dolgozott, majd régi századok dallamai, históriái és lírája újult meg, elevenedett meg hangszerén és énekhangján.Egy ilyen előadóestjén ismerte meg őt az előadó a nyolcvanas évek közepén Debrecenben, a kollégium dísztermében egy nyári kántorképzős tanfolyam hallgatójaként. Később együtt dolgoztak a református egyházzene megújításán, munkatársak lettek a Református Egyházzenészek Munka-közösségének vezetőségében, ahol kottakiadványok, hangfelvételek meg-jelentetésén dolgoztak együtt, valamint az ő javaslatára szervezték meg a „Protestáns egyházzene tanítása” című, iskolai tanároknak szánt tanfolyamokat. E kevéssé ismert területről is szól az előadás.
