A reformáció századában megjelent magyar protestáns énekeskönyvek anyagában már felfedezhetők a wittenbergi reformáció énekei, később azonban e téren is egyre határozottabban szétvált a helvét és augsburgi irányú egyházak fejlődése. Míg a XVII. század végétől az evangélikus énekeskönyvekben egyre több németből fordított korál jelenik meg, a református énekeskönyvek énekanyaga igen belterjessé vált, azok dallamvilága a XIX. században főleg a genfi zsoltárkönyv dallamaira korlátozódott. A XIX–XX. század fordulóján szinte ellenhatásként jelentős mennyiségű – angol és német eredetű – idegen ének terjedt el a különböző missziós mozgalmak révén. Az 1948-as énekeskönyv egyrészt tudatosan bővítette a repertoárt a reformátusoknál még mindig ismeretlen korálok világa felé, másrészt befogadta az angol és francia egyházi énekirodalom nálunk már elterjedt tételeit, de olyan dicséretekkel is gazdagította gyűjteményt, melyek révén a régi és újabb európai énekek legjava került be az énekeskönyvbe. A 2021-es új református énekeskönyv szerkesztésénél különösen fontos szempont volt, hogy a hazai testvéregyházakkal énekelhető közös repertoár bővüljön, de a protestáns világkeresztyénség további fontos énekei is énekelhetők legyenek magyar nyelven. Az előadás ennek részleteit fejti ki.
