A Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos-vetélkedő szerepe a hagyományos műveltség társadalmiasításában
Az MTVA és a Hagyományok Háza által 2012-ben először megszervezett és műsorra tűzött Fölszállott a páva című népzene- és néptáncvetélkedő műsor a világon egyedülálló módon a hagyományos kultúrát, az örökölt műveltség előadó-művészetben is megfogalmazható műfajait tűzte képernyőre. A 2019-ig hét évadot megért televíziós műsor sikere azt bizonyítja, hogy az 1972 óta útjára indult, és a Hagyományok Háza 2001-es létrejöttéig lényegében intézményesítés nélkül, alulról szerveződő táncházmozgalom nagyobb társadalmi bázist is el tud érni, és a tiszta, autentikus élő népművészet – show-elemek és feldolgozás nélkül is – életképes és a műfajjal szemben viseltetett széles társadalomban elterjedt előítéletek megfordíthatóak. A Fölszállott a páva nemcsak egy pár évados televíziós műsor lett – egyrészt a Kárpát-medence minden szegletéből induló versenyzők, a fiatal zenész- és táncosgeneráció legkiválóbbjainak sok közös munkán és fellépésen megerősödött hivatásbeli szövetsége, hálórendszere, közössége, példája –, hanem a világ magyarságának – határon túliaknak és a diaszpórának is – közösségmegerősítő ünnepe, jelképe lett. Példa arra, hogy hagyományos műveltségünkre nemcsak szükség van, de igény is. Ahogy Csoóri Sándor írja: „A világ első nagyszabású művészete, az ősművészet, a történelem legvédtelenebb emberének az alkotása. S ha ezt el tudtuk fogadni, mért nem akarjuk tudomásul venni, hogy a népművészet ugyancsak történelmi jelenség: a történelemből kimaradók mesterműve. Nem egzotikum, hanem az egyetemes emberi kultúra része. Éppen ezért ha a huszadik századba eljutó parasztság lemondott is róla, semmi okunk, hogy maga a nemzet is lemondjon. Még világosabban fogalmazva: ha eddig parasztságunk őrizte egyedül a századokon átnyúló hagyományt, a mostani időktől kezdve az értelmiségieknek kell átvállalniuk ezt a föladatot.”
