Mivel az irodalomnak, mint művészeti ágnak az „anyaga” a szöveg, ezért az irodalmi gyűjtemények alapdokumentuma a kézirat. Az irodalmi muzeológia kiemelt figyelme az írói hagyatékokra vetül, azokat felkutatja, gyűjteményezi, feltárja és szolgáltatja a kutatói közösség számára.
Az irodalomtudományi kutatómunka elsődleges forrásanyagai az írói kéziratok és levelezések. A kortárs digitális filológia ezen a területen kínál korábban nem létező, új módszereket alkalmazó és új összefüggéseket feltáró lehetőségeket. Előadásomban – a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Bölcsészeti Központjának gyakorlatára támaszkodva - bemutatom a kézirat digitális transzformációja és számítógépes feltárása nyomán megvalósuló, mesterséges intelligenciával támogatott digitális bölcsészeti eljárásokat és szolgáltatásokat.
Választ adok azokra a kérdésekre, hogy miként jön létre a szöveget ábrázoló képből elektronikus szöveg, az átirat milyen adatgazdagítási folyamaton megy keresztül, végezetül - a már nemzetközi szabványos formátumra - miképpen építhető intelligens kereső- és publikációs rendszer.
Végezetül bemutatom az adatvizualizációban és gépi nyelv- és irodalomtudományi elemzőrendszerekben rejlő kutatói lehetőségeket.
