A konferencia – amely egy tervezett sorozat első része – arra tesz kísérletet, hogy a meghívott kutatókkal felvázolja a magyar egyházzene-történet korszerű eredményeit. Négy alapvető kutatási terület kap kiemelt hangsúlyt: a magyar egyházzene-történet historiográfiája (pl. Dobszay László munkássága); a liturgiai változások eszmetörténete (pl. az új református énekeskönyv elméleti vitái); az 1949 előtt virágzó magyar egyházzenei alkotói életutak rekonstrukciója (pl. Bräuer Ferenc, Buchner Antal, Gárdonyi Zoltán); valamint a kortárs egyházzenei életutak (pl. Szokolay Sándor, Csemizcky Miklós, Gyöngyösi Levente).
Az MMA MMKI égisze alatt három évre tervezett kutatás- és konferenciasorozatra zenetörténészeket, elméleti felkészültségű egyházzenészeket és aktív zeneszerzőket hívunk meg, akik egy-egy témát elemeznek végig. A négy kiemelt terület jelentőségét az adja, hogy először indul összehangolt kutatás az egyházzene négy szférájában és a teljes Kárpát-medencére kiterjesztve. Így alakítható ki egy korábban csak részleteiben ismerhető teljesértékű egyházzene-történeti térkép.
A kutatás jellege végig ökumenikus és a felekezetek zenei szokásrendjéről elinduló párbeszéd jellemzi. Utóbbira azért van szükség, mert a felekezetek közötti párbeszéd időről-időre elindult, de az eltérő zenei hagyományokról szóló közös beszélgetés, főként tudásátadásra eddig nem került sor. Így sikerülhet összeállítani a magyar zene történetében első ízben a felekezeteken átívelő egyházzenei kánont, amelyben többek között Kodály Zoltán, Árokháty Béla és Lisznyai Szabó Gábor művei együtt szerepelnek.
Az akadémiai tekintetben is elhanyagolt komplex terület, az egyházzene-történet korszerű áttekintése számos kutatót indított arra, hogy csatlakozzon a munkához. Így az LFZE Egyházzene Tanszéke és a Magyar Református Egyház Egyházzene Bizottsága, valamint a PTE, SZE, DE és az erdélyi magyar egyetemek több oktatója az MMA MMKI-val közösen lát neki a feladatnak.
