Falusi tanulmánya arra vállalkozik, hogy a „jog és irodalom" néven ismert diszciplína narratológiai irányzatának módszerével a magyar eszmetörténet egyik nevezetes fordulópontját vizsgálja meg. Tézise, hogy a „jog és irodalom" megközelítése élesen exponálja a „haza és haladás" reformkori programjának meghasadásaként értékelt eszmetörténeti jelenséget. A polgári radikalizmusnak hívott gondolkodásmód keretein belül mind a jogbölcselet, mind a szépirodalom és az irodalmi publicisztika ugyanazt a – jogalkotói, ars poeticai, társadalmi meliorista – célt tűzi ki: a fennálló jogrend, esztétikai kánon és társadalmi berendezkedés megváltoztatását. A jog és az irodalom – akár szövegként, akár gyakorlatként tekintünk rájuk – egyszerre konstatálják és konstruálják az életvilágot; ezen kívül a jogi és az irodalmi textusok – „nyitott szövedékűek" lévén – kölcsönösen egymás értelmezési horizontján feszülnek.
