Fehér Anikó karnagy, népzenekutató, szerkesztő, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Korábban a Magyar Rádió népzenei szerkesztője, majd a Duna Televízió népművészeti szerkesztőségének nívódíjas vezetője volt. Számtalan dokumentumfilm, rádió- és televízióműsor elkészítése fűződik nevéhez. Gyakran tart tudományos előadást itthon és külföldön, emellett koncertek, zenei események műsorvezetőjeként is tevékenykedik. A Nemzetközi Kodály Társaság elnökségi tagja, valamint a Népművészet Ifjú Mestere és a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjének tulajdonosa. A koronavírus-járvány ideje alatt otthonról dolgozik aktuális népzenei kutatásán, továbbra is oktat, publikál, emellett korábbi hobbijaira is szán időt. Kutatóinkról szóló új interjúsorozatunk most következő részében az olvasók betekintést nyerhetnek mindennapjaiba.

A jelenleg is folyamatban lévő kutatásodban Kodály Zoltánnak a magyar népzene új stílusával való kapcsolatát vizsgálod. Ennek során milyen fontos szempontokat kell figyelembe venned?

A kutatás lényegében azt a sarkalatos kérdést teszi fel, hogy hogyan lehetne a magyar népzenét, ezt a letűnt, eltemetett kultúrát, művészetet újra használni, illetve bevezetni napjaink kulturális szokásai közé. Számos törekvésről tudunk ezzel kapcsolatban, de a legkézenfekvőbb mind közül a pedagógia. Kodály Zoltán az az ember, aki a zenepedagógiai módszerét teljes mértékben a magyar népzenére alapozta, hiszen nála a két legfontosabb tényező maga a népdal és a „mozgó dó”, azaz a relatív szolmizáció, így tulajdonképpen az egész kutatásnak ez a kiindulópontja. Fontos azonban, hogy a módszer gyakorlatba való ültetése során hogyan, milyen művészi és művészetelméleti eszközök használata jöhetett szóba. Ebből adódóan merült fel Kodály Zoltán kapcsolata a magyar népzene új stílusával: kórusműveiben ritkán jelenik meg az új stílusú magyar népdal, viszont az etűdökben már annál inkább. Ezek elterjedését, feldolgozási módjait, szerkezetét, megoszlását vizsgálom most egy nagyobb terjedelmű tanulmányban.

Mesélnél egy kicsit arról, hogyan néz ki ez a kutatás a gyakorlatban?

Az a helyzet, hogy nagyon szeretek táblázatokat és kimutatásokat készíteni, és határozottan élvezem a kutatásnak azt a részét, amikor különféle grafikonokat készíthetek a meglévő adatok alapján, hiszen ezek olykor rendkívül érdekes összefüggésekre világítanak rá. Legutóbb Kodály összes olyan kórusművét és énekgyakorlatát rendeztem táblázatba és elemeztem, amely új stílusú népdalt vagy arra hasonlító szerkezetet tartalmaz. A különféle sorszerkezetek, szótagszámok mennyiségi eloszlása ugyanazt mutatta, mint amit a teljes ilyen jellegű magyar népzenei anyag mutat. Ez egy nagyon érdekes egybeesés, pedig nyilvánvalóan véletlen.

Egy másik kutatásod Szőnyi Erzsébethez az MMA néhai tagjához fűződik. Milyen kapcsolatban álltatok egymással?

Szőnyi Erzsébet professzor, a Nemzet Művésze mesterem volt a Zeneakadémián. Emellett Kodály Zoltán tanítványa és közvetlen munkatársa volt, és rendkívül széles látókörrel rendelkezett. Jelenleg az ő pedagógiai munkásságát tanulmányozom. Most éppen A zenei írás-olvasás módszertana című nyolckötetes tankönyvsorozat népzenei anyagát vizsgálom, szerencsére nekem is megvan itthon. Ezzel szinte újra járom a Zeneakadémiát, hisz ezeket a gyakorlatokat ott tanultuk végig. Kiválogatom belőle a népdalokat, és elemzem őket, de nem csak magyar nemzetiségű népdalok találhatóak benne. Már felvettem a kapcsolatot Szőnyi Erzsébet unokájával, aki segít kideríteni, hogy honnan származhatnak ezek a művek.

Mindeközben a világzene ügyét is figyelemmel kíséred. Mit kell tudni erről a műfajról?

A világzene lényegében feldolgozott népzene, meglehetősen szabad keretek között. Ennek az az érdekessége, hogy bármi megtörténhet a műfajon belül: bármilyen hangszer, bármilyen ország, de akár adott esetben keveredés is szóba jöhet. Aztán a közönség majd eldönti, hogy jó-e ez vagy sem. Számos olyan világzenei együttes létezik, amelynek komoly rajongói tábora van. Közülük a legkedvesebb számomra a Góbé zenekar, akik mindent tudnak a klasszikus zenéről és a népzenéről, emellett nagyon jó ízlésük is van. Időnként tartok olyan kurzust, amelyen a világzene műfajával foglalkozunk, ezen mindig őket hozom fel elsőként. A hallgatók eleinte idegenkednek a témával kapcsolatban, de amikor közösen meghallgatjuk az együttes számait, azonnal felkapják a fejüket. Gondolkozom egy képzeletbeli interjú elkészítésén is, amelyben Kodály Zoltánnal „beszélgetek” a világzenéről… biztos vagyok benne, hogy ő sokkal szigorúbban közelítené meg ezt a műfajt.

Milyen tapasztalataid vannak az otthoni munkavégzéssel kapcsolatban?

Az önkéntes karantént olyan szempontból esik nehezemre megszokni, hogy most nem találkozhatok a családom legtöbb tagjával, és ez számomra hatalmas kihívást jelent. A munkavégzés viszont kifejezetten jól megy itthonról, sokkal elmélyültebben és nagyobb odafigyeléssel tudok dolgozni, ugyanis most nem kell kimozdulnom sehová. Azelőtt számtalan elintéznivalóm volt házon kívül, viszont így, hogy magamra vagyok utalva és úgymond be vagyok zárva, azt vettem észre, hogy sokkal kevesebb dolog kerüli el a figyelmemet, és jobban is tudok koncentrálni. Abból a szempontból nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy az anyag, amellyel foglalkozom, papíralapon rendelkezésre áll: minden fontos információ megvan a könyvekben és a kottákban. A Kodály Zoltánnal kapcsolatos anyagokat egy kicsit nehezebb megtalálni az interneten a szerzői jogok miatt, viszont a korábbi tanulmányaimnak köszönhetően minden itt van a polcon, ami szükséges. Elég komoly gyűjteményem alakult ki az évek során. Ha esetleg mégis hiányozna valami, azt pedig be tudom szerezni az interneten keresztül. Éppen most rendeltem egy e-bookot, mert szerintem nagyon praktikus, és úgy érzem, hogy a hasznomra fog válni a munkám során. Valójában nem volt annyira nehéz megszoknom ezt az új helyzetet, mivel egyébként is sokat dolgozom itthonról. Egyedül a társaság hiánya az, ami zavar, jó lenne végre találkozni az ismerőseimmel.

Hogyan befolyásolja a kijárási korlátozás az MMA MMKI őszi egyházzenei konferenciájára való felkészülésedet?

Az ezzel kapcsolatos kutatómunkának szerves része a gyűjtés. Előnyömre válik viszont, hogy ma már minden kotta és ehhez szükséges eszköz megtalálható az interneten. Most már akár egy videómegosztó portál is jelentheti a kutatás alapját, hiszen néha még olyan tartalmakra is rábukkanok, mint például egy csángó parasztasszony éneke, ez pedig majdnem ugyanolyan, mintha személyesen gyűjtenék, és én magam tartanám a mikrofont. Jelenleg az Aranymiatyánkot kutatom, amely szerintem az egyik legizgalmasabb paraliturgikus ének, ugyanis Jézus Krisztus földi életének utolsó hetét jeleníti meg párbeszédes formában. Érdekes, hogy a magyar nyelvterület egyes részein milyen változatokban fordul elő, és akad ezek közt olyan is, amelyet én fogok írásban rögzíteni, mert eddig csak szóban terjedt el. A konferencián való bemutatás mellett egy tanulmányom is születik majd ebben a témában.

Hogyan tudod kivitelezni az egyetemen való oktatást?

Idén egy zenei művészetelmélettel foglalkozó tárgyat tanítok a Károli Gáspár Református Egyetemen, amelynek lényeges részét képezi a zenetörténet. Mi ezt viszonylag egyszerűen oldottuk meg, létrehoztunk egy online csoportot, ahol ugyanúgy tudok beszélni az éppen aktuális műről. Általában meghallgatunk egy részletet, miután elmondom a fontos tudnivalókat, ők pedig ezalatt folyamatosan küldhetik a reakcióikat, hozzászólásaikat. Mindig belinkelem nekik, amit meg kell hallgatniuk, és hozzácsatolom a tananyagot is. A számonkérés úgy fog kinézni, hogy mindenki tart egy kiselőadást az adott mű egy részletéről. Kézenfekvő ez a megoldás, hiszen ha valakinek problémája merülne fel, bármikor közbe tud szólni, ugyanakkor mindenki otthon, a saját gépén meg tudja hallgatni az anyagot. A hallgatók is nagyon szeretik ezt a tárgyat, egyfajta kikapcsolódásként tekintenek rá. Az előző félévben viszont szerkesztői-riporteri gyakorlatot tanítottam, amelyet már nehezebb lett volna online kivitelezni.

Bepillanthatunk egy átlagos napodba?

Reggel hét óra körül felkelek és dolgozom a gépnél, folytatom a kutatást. Délben főzök, majd tovább dolgozom. Munka után szóba jöhet némi torna, biciklizés. Este szeretek tévét nézni – hiszen sokáig magam is tévés voltam, érdekel ez a műfaj – vagy olvasni.

Hogyan tartod a kapcsolatot a családoddal? 

Általában az internet és a telefon segítségével kommunikálunk, ha lehet, napi szinten. Húsvétkor például megtartottuk a közös vacsorát webkamerán keresztül: megterítettem szépen az asztalt és teleraktam plüssnyuszikkal a kétéves unokámnak. Mesélni is szoktam neki, amit néha bábozással is kísérek. Személyesen nagyon ritkán érintkezünk, alapvetően betartjuk a szabályokat. Édesapámmal is telefonon tartom a kapcsolatot, aki idős kora ellenére még mindig rendkívül sokat tevékenykedik a szakmájában. Múltkor például azt mesélte, hogy éppen befejezte a Bátya paprikatermesztéséről szóló könyvét, és már neki is látott egy újabbnak. Szerencsére vigyáznak rá a faluban, ismerik őt, hiszen kis túlzással az egész falu a tanítványa volt. A hét minden napján felhívja vagy valamelyik unokája, vagy a húgom, vagy én.

Az otthoni munka mellett jut időd a kikapcsolódásra?

Nemezelni szoktam, illetve jógázom. Előfordul, hogy nagyon gyorsan eltelik a napom a munkával, ilyenkor kevesebb időm marad ezekre. A kutatói tevékenységeken kívül gyakran írok cikkeket különféle portálok részére, legutóbb például a húsvéti ünnepek apropóján. Marad még a tévé, a mozgás… Hetente egyszer orgonálni járok a templomba, ahol általában ketten vagyunk a pappal, és egy videós, aki messziről felveszi a misét.

Milyen rendezvényekkel kapcsolatos terveid vannak a járvány utáni időszakra?

Őszre a már említett egyházzenei konferenciám van tervben, illetve szekcióvezető vagyok két ösztöndíjas csoportban is, akikkel rengeteg tervünk van, nagyon lelkesek, ezért én magam is szeretném majd arra bíztatni őket, hogy írjanak vagy tartsanak minél több előadást. Amit a legjobban várok a visszatérésben, az az, hogy újra eljuthassak egy rendezvényre, láthassam újra az embereket, illetve én magam is előadást tarthassak. Mindent összevetve, alig várom, hogy folytathassam azokat a dolgokat, amiket eddig is szívvel-lélekkel csináltam.