Bólya Anna Mária tudományos munkatársunk néprajz, kulturális antropológia területen doktorált kutató, zeneelmélet-tanár, tánctörténet-tanár. Fő kutatási területe a szakralitás és tánc, valamint a mozdulati szimbolika, a tánc és a keresztény kultúra kapcsolata. Számos egyéb tudományos tevékenysége mellett a Macedón Tudományos és Kulturális Közlemények alapító főszerkesztője Bartha Elek vallásantropológus professzorral együtt, valamint részt vesz a magyarországi macedónok kultúrájának propagálásában, és nem utolsósorban az Ohrid Macedón Folkegyüttes alapítója. 2022 tavaszán tartotta meg habilitációs előadását a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolában, ennek kapcsán beszélgettünk vele.


Kezdjük az elején! Hogyan kerültél kapcsolatba a macedón kultúrával?

Régtől fogva igencsak kedvelem lánctáncokat, például a bolgár horót vagy szerb kolót. Nem feltétlenül azért, mert nem szükséges ugyannyi férfiúnak jelen lennie a táncházban, mint hölgynek, hanem azért, mert nagyon izgalmas zenei és lépésanyaga van. A balkáni táncoknak pedig fontos eleme a lánctánc. Azonban a bolgár és szerb táncokat előttem már számos kutató elemezte, így a mentorom, Bartha Elek professzor javaslatára esett a választásom a macedón kultúrára, amit nagyon kevesen kutatnak. Szívesen foglalkozom olyan témával, amiben még bőven van kutatnivaló. Abban az időben, amikor elkezdtem, a macedón folklórkutatás gyakorlatilag csak elszórtan létezett, ezt a kultúrát inkább csak politológusok, történészek vizsgálták. Emellett pedig a kutatás sajátossága, hogy inkább bolgárokként, görögökként vagy szerbekként közelítették meg őket. Egyébként a folklór archaikus elemeit kedvelem, ezért nagyszerű választás volt ez a terület, máig hálás vagyok Bartha Elek professzornak az akkori javaslatért.

Pontosan miért nevezhető archaikusnak a macedón kultúra, és milyen sajátos jellemvonásai vannak még?

Amíg tőlünk 1686-ban mentek ki a törökök, Észak-Macedóniából csak 1912-ben, ebből is következik, hogy jelentős „fáziskésés” van azon a területen. Ha nem számítjuk Albániát, ami szintén 1912-ig az Oszmán Birodalom része volt, akkor gyakorlatilag Európa egyik legnagyobb fáziskésésben levő országáról beszélhetünk gazdasági és fejlődési szempontból. Viszont a folklórkutatóknak ez kifejezetten jó hír, mert így megmaradtak olyan dolgok, amik akár évszázadokra visszamenő hagyományokról árulkodhatnak. Nagyon sok, az ősszláv hithez köthető szokás maradt fenn máig, ilyen többek közt a szent kövek tisztelete. Van például egy kisebb szobányi méretű kő Szveti Nikole közelében, amelyhez Szent György-napkor meddőnek tartott asszonyok zarándokolnak el, mert a hiedelem szerint régi mágikus praktikák alkalmazása a szent kőnél termékenységhez vezethet. A legérdekesebb, hogy valóban viszonylag sok hölgy teherbe esik a rákövetkező egy évben.

Milyen kihívásokkal jár ennek a témának a kutatása?

Számomra az volt az első felismerés, hogy Kárpát-medencei fejjel nehéz a balkáni életet, történelmet értelmezni. Tegyük fel, hogy macedónok vagyunk, és megkérdezik tőlünk, hogy kik azok a macedónok? A bolgárok azt mondják ránk, hogy bolgárok vagyunk, a szerbek azt, hogy szerbek vagyunk, és az utolsó 2-3 ezer évben folyamatosan változott körülöttünk minden. Egyszer, amikor előadást tartottam a macedónokról, megkaptam a bolgároktól, hogy márpedig ez a folklór nem is létezik, és nem értették, hogy miért foglalkozik egy magyar kutató a macedónokkal.

A kutatómunkához először is a macedón nyelvet kellett elsajátítanod. Ez mennyire okozott nehézséget?

Szerencsére nem kellett a nulláról kezdenem, ugyanis egészen addig amolyan pánszláv-szerű nyelvet beszéltem – volt benne horvát, orosz, szlovák, mindenféle –, aminek nem nagyon örültek a szlávok, amikor meghallották, de valamennyire meg tudtam értetni magam. Úgy döntöttem, a szláv nyelvek közül legalább egyet megtanulok rendesen. Érdekesség, hogy a macedón a legdélebbi szláv nyelv, tőlük délre már görögök élnek. Névszóragozás gyakorlatilag nincs – csupán a vokatívusz –, helyette rengeteg elöljáró szó van. A szláv nyelvekre egyébként az a jellemző, hogy akár egy lengyel is tud egy macedóntól alapszinten egy pohár vizet kérni, annyira hasonlítanak egymásra.

Milyen élmény volt a terepmunka Észak-Macedóniában? Úgy tudom, nagyon vendégszeretőek a helyiek…

Igen, ez megint az archaizmusukhoz köthető: a macedónok természetükből adódóan kényszeres vendéglátók. A legnagyobb sértődést náluk azzal lehet okozni, hogyha nem fogadod el a meghívásukat, nagyon szeretnek beülni különféle vendéglátóhelyekre társalogni. Az egész utazás rendkívül pozitív tapasztalat volt. Van egy alapvető kommunikatív pezsgésük, és kiváló házigazdák, tehát Észak-Macedóniába vendégként nagyon jó menni. A turistáknak általában azt tanácsolják, hogy az országba érkezve ne kezdjenek el se énekelni, se zenélni, se táncolni, mert a macedónokat ezekben úgysem lehet túlszárnyalni. A néptánc náluk az alapvető műveltség részét képezi, éppen ezért sokan döntenek úgy, hogy ezt a területet választják továbbtanulás céljából, hiszen ehhez minden alaptudásuk megvan. Ami még érdekesség, hogy létrejött náluk egy magyar közösség is, így folyamatosan húzódik egy szál a két ország között.

És Magyarországon mennyire jelenik meg a macedón kultúra?

1948–1949-ben a görög függetlenségi és polgárháború idején nagyon nagy számban jöttek hozzánk „úgynevezett görögök”, de ma úgy tűnik, hogy ennek a csoportnak hozzávetőleg a fele kisebbségi, azaz macedón volt. A mai görög önkormányzatnak egy része még mindig macedón, a görögök pedig szeretnék őket görögnek tartani. Itt több ezer főről beszélünk, amely nagy részben görög és macedón identitású volt. Nem könnyű és politikailag alaposan terhelt kérdés az egészen kicsi gyerekként érkezett, hontalan adminisztrációjú, görögnek tartott és sokszor eltitkolt macedón kisebbségi menekültek identitástudata, ez néhány interjúban kitűnt. Másfelől ez a kis macedón csoport ma még mindig megtalálható Magyarországon, még ha hivatali adminisztrációjuk gyakorlatilag nincs is.

Milyen kapcsolódási pontjai vannak a két kultúrának?

Az egyik ilyen a táncház. A magyar táncházmozgalom 1972-ben indult, a délszláv pedig nagyjából két évvel utána, tehát szinte egy időben jelentek meg. Kricskovics Antal személyének köszönhetően, illetve a kisebbségi önkormányzatok, a szerbek, a görögök és a horvátok működésében is adott volt a balkáni táncanyag, mivel e kisebbségek táncai és népzenéje számukra populáris identifikációs elem. A mozgalom a mai napig életben maradt. Több görög és szerb együttes van nálunk, akik egymás zenéit is játszák. Tehát erősen jelen van a déli szláv kultúra, és ezen belül a macedón is, ami ugyanúgy a része ennek. Magyarországon a déli szlávok kultúrájának ápolása a kezdetektől ott van a néprajzban, ahogy a táncházban is, a magyarral együtt szinte rögtön elkezdtek kisebbségi táncokat is járni. Ezt követően jöttek létre külön a balkáni táncházak, de a kettő a mai napig tulajdonképpen kéz a kézben jár.

Mit kell tudnunk a korábban már említett lánc- és körtánckultúráról?

A görögöknél ez a táncforma továbbra is a mindennapi kultúra része, társasági eseményeken, nyilvános rendezvényeken gyakran előfordul, hogy örömükben fogják magukat, és összekapaszkodva lánctáncot kezdenek járni. Kevesen tudják, hogy a lánctánc annyira divatos volt Európában az 1300-as évekig, hogy a hiphop-divat ahhoz képest semmi. Mind a felsőbb társadalmi osztályokban, mind a faluban, minden etnikum körében táncolták, de akár régebbi festményeken is megfigyelhetjük ezt a táncformát. Európában később az történt, hogy egy másik táncforma, mégpedig a párostánc elkezdte kiszorítani, és a 14. századtól inkább ezek terjedtek el. Ilyen a későbbi keringő, polka vagy akár a csárdás legtöbb formája. A lánctáncok pedig egyedül a Balkánon maradtak meg, illetve egy Dánia melletti kis szigeten, amellett ma már inkább csak felújított folklóranyagokban (például a magyarban) találkozhatunk vele. A lánc- és körtánckultúra nem csupán annyit jelent, hogy lánc- vagy körformában táncolják. Ez a későbbi modernebb páros és szólóformákhoz képest egy teljesen más jelenség, még az elnevezése sem ugyanaz, mint a későbbi danse szóból származtatott tánc elnevezés. Találkoztam olyan esettel, amikor valaki az egyik legnagyobb ünnepen, vízkeresztkor a nagycsaládi eseményen nem állt be táncolni, mert abban az évben haláleset történt a családban, és ilyenkor nem szokás. Nagyon komolyan veszik az ezzel kapcsolatos hagyományokat. Szórakozóhelyen viszont már minden további nélkül táncolt, számára a két tánc nem is esik egy kategóriába. A lánctáncnak az a különlegessége, hogy egyszerre nagyon sok emberből is állhat, akár 20-30 főből, sőt ennél sokkal jelentősebb számú résztvevőből születnek rendszeresen falunyi méretű lánctánc-próbálkozások, még Guiness-rekordot is felállítottak belőle.

És a balkáni lánc- és körtánckultúrának mik a zenei sajátosságai?

Amint említettük, itt nem csak arról van szó, hogy együtt felvesznek egy formát, hanem valószínűleg az antik időkből járultak hozzá olyan zenei jegyek, amiket mi itt, Nyugat-Európában nem biztos, hogy tudunk értelmezni. Ilyen a Bartók Béla által bolgár ritmusnak nevezett jelenség, amit a 19. század vége óta próbálnak elemezni az etnomuzikológiában. Én is ezt szeretném továbbvinni, hiszen ez a munka még egyáltalán nincs befejezve. A lánctáncanyagokban más olyan zenei jelenségek is megtalálhatóak, amik a mai zenei érzékelésünktől eltérnek, és kifejezetten ennek a kultúrának a tartozékai.

A habilitációd témája is a bolgár ritmus köré épült fel. Mit kell tudni erről a jelenségről?

Az egyik érdekesség, hogy a Bartók utáni kutatásban inkább az aksak megnevezést használják már, ami törökül annyit jelent, sánta. Ez arra utal, hogy nem csak 2-es vagy csak 3-as egységeket tartalmazó ütemekből áll egy zene, hanem 2-es és 3-as egységek is megtalálhatók benne, és ezek váltakoznak egymással. Ehhez hasonló, illetve a súlyok váltakozásának szélsőséges példája az archaizáló Tavaszi áldozat, Sztravinszkij műve.

Milyen felfedezésekre tettél szert a kutatás alatt?

Azt találtam, hogy a lánc- és körtáctánckultúrát az aksakon kívül még két dolog jellemzi egy időben: a szimultaneitás, illetve a táncanyag aszimmetriája. A kutatócsoportommal ezt a hármat együtt értelmezzük, és a tánc aspektusából tanulmányozzuk a bolgár ritmust. Elsősorban az etnomuzikológia meglátásait kellett figyelembe vennem, ugyanis a bolgár ritmusnak nagy szakirodalma van, amiből ki tudtam indulni. Fontos még a művészetfilozófiai keretben való vizsgálat: a szerzők itt főként az antik hellén choreiával foglalkoznak, ami kifejezetten egy lánctánckultúra volt. Ők alapvetően a klasszika-filológia, illetve az összehasonlító irodalomtudomány területén kutatnak, és vannak olyan homéroszi szövegértelmezéseik, amelyeknek a köveztetései nagyon jó értelmezései keretet adtak. Általában olyan szerzőkre találtam, akik magyar nyelvterületen egyáltalán nem ismertek, és más tudományterületekről is jönnek, de számos összefüggésre segítettek rávilágítani.

Mi adja a balkáni néptánc elsajátításának nehézségét, és mennyi időbe telik megtanulni?

A dolog nehézsége, ahogy korábban is említettem, a nyugati zenei fül és gondolkodás számára a mindent elsöprő aszimmetria, és egyfajta zeneileg alakítható rugalmasság. Emellett nagyon cizellált lépésanyaga van. Könnyebbség viszont, hogy nem kell hozzá párt szerezni, hiszen mindig közösen, egy nagy láncban táncolnak. A macedónok számára zenei aszimmetria természetes, szinte beleszületnek, azonban egy kívülálló számára okozhat nehézségeket. Van benne bőven kihívás, de ugyanakkor nagyon izgalmas, és tényleg megéri foglalkozni vele.

Végezetül mesélj az Ohrid Macedón Folkegyüttesben való munkádról, élményeidről!

Az együttest 2012 áprilisában alakítottuk meg az ELTE Macedón Lektorátusának és a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének doktoranduszaival és hallgatóival. Volt közöttünk macedón minor szakos, görög és horvát szakos is. Eredeti viseleteket hoztunk Észak-Macedóniából, és a cél az volt, hogy szélesebb körben megismertessük a macedón folklórt táncokon és dalokon keresztül, valamint ápoljuk a magyar–macedón kapcsolatokat mindkét ország irányában, főként táncos és népzenei előadásokat tartottunk. Az együttes az Ohridi-tóról kapta a nevét, amely a szláv írásbeliség, sőt a keresztény kultúra egyik legfontosabb központja volt. Ez a mozgalom főként az egyetemi évek alatt élte a virágkorát. A pandémia alatt szinte csak online létezésre korlátozódott a tevékenység, most már azonban újraindítottuk a „Balkán-Fan” társaságoknak tartott programokkal.

További információk: macedon.hu

Elindult a kutatóintézet angol nyelvű weboldala, és emellett elkészültek első idegen nyelvű podcastjai is, amelyben Bólya Anna Mária, az MMA MMKI tudományos munkatársa Bíró Emese nemzetközi hírű balettművésszel, valamint Rodrigo Ballesterrel, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhely vezetőjével beszélget.

 


Az MMA MMKI honlapja tavaly ősszel újult meg, amelynek eredményeképpen az érdeklődők könnyebben és áttekinthetőbben jutnak hozzá a művészeti és művészetelméleti tartalmakhoz, ezzel párhuzamosan pedig elindult az MMKI Kultúrsokk Podcast, az intézet rendszeresen jelentkező „rádióműsora”, amelyben a kutatók változatos zenei, irodalmi, építészeti, film-, színház- és táncművészeti, valamint alkotáselméleti témákkal várják a hallgatókat.

 

A megújulási folyamat részeként 2022-től már angol nyelven is elérhetőek a honlap tartalmai, ezáltal a kutatóintézettel kapcsolatos legújabb tudományos kutatások eredményei a nemzetközi szakmai nyilvánosság számára még inkább ismertté válnak. A magyar Kultúrsokk tükörfordításaként megszületett CulturShock május 20-i, első angol nyelvű, Pointe Shoes elnevezésű adásából Bólya Anna Máriának és Bíró Emese balerinának köszönhetően többek közt kiderül, hogy mik a spicc cipő részei és milyen extrém események kapcsolódtak hozzá a 19. században. A beszélgetés magyar nyelven is elérhető a kutatóintézet honlapján ide kattintva.

 

A podcast második angol nyelvű adásában Bólya Anna Mária tudományos munkatársunk vendége nem más, mint Rodrigo Ballester, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhely vezetője, aki maga is zenebarát, opera- és Mozart-rajongó. A Mathias Corvinus Collegium minden korosztály számára magas színvonalú oktatást kínál. A Kárpát-medence vezető tehetséggondozó intézményeként multidiszciplináris, a világban való eligazodást segítő program keretében kínál naprakész tudást. Az iskolával személyesen is megismerkedhetünk az MCC Feszten, amelyről szintén szó esik a beszélgetés során.

 

 

Az adások hallgathatóak az MMA MMKI honapján, illetve a Google Podcasts, a Spotify és az Apple Podcasts oldalakon is.

 

 

Iratkozzon fel legújabb híreinkért!
magnifiermenuchevron-down-circle