Új kísérleti pilot projektet indított az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) a Debreceni Egyetem Informatikai Karával együttműködve, amelyben tánc mozdulatok Motion Capture eszközzel felvett anyagát tesztelik.

Április elején a Sportdiagnosztikai, Életmód és Terápiás Központban balett, modern tánc, Lindy Hop és sztepp mozdulatok felvételével és elemzésével kezdték meg a munkát.

Minden műfajban 2-2 gyakorlatot rögzítettek professzionális táncosok részvételével. A gyakorlatok  egyik része a technikai kivitelezés szempontjából adott feladatot, míg a másik részük a mozgásos memóriakészségek, az előhívás és újraalkotás fejlesztésére irányult. A tesztelés során a kognitív informatikatudomány által validált tesztelési kísérleteket fognak végezni, amelyek több egyetemmel való együttműködő projekttel folytatódnak. A projektben részt vesz Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatója, projektvezetőként Bólya Anna Mária, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, táncművészeti és táncoktatási vezetőként Kropf Michael, az InterEUropa Balett Kft. ügyvezetője, Baranyi Péter, a CogInfoCom és a MaxWhere alapítója, valamint Gilányi Attila, a DE Informatikai Karának docense.

Az MMA MMKI művészetelméleti és művészetantropológiai vizsgálatokkal teszi teljessé a projekt eredményeit, amelyeket saját műhelykonferencián és a 2ND IEEE INTERNATIONAL CONFERENCE ON COGNITIVE ASPECTS OF VIRTUAL REALITY című, Veszprémi Egyetemen megrendezendő nemzetközi konferencián ismertetnek.

További információkért kérjük, keresse fel a Magyar Nemzet oldalát.

Galéria

Bólya Anna Mária néprajz és kulturális antropológia területén doktorált kutató, zeneelmélet-tanár, tánctörténettanár, az MMA MMKI megbízott kutatója, aki művészetiiskola-alapító és -vezető, kórusvezető, ének- és zenetanár, tantárgyfejlesztő is volt már korábban. Fő kutatási területe a szakralitás és tánc, valamint a mozdulati szimbolika, a tánc és a keresztény kultúra kapcsolata. Saját szervezésű projektjeiben a magyar balett és a magyar színpadi néptánctörténet kezdeteinek multidiszciplináris megközelítésű kutatását végzi. Zeneismereti, tánctudományi, néprajzi és nyelvi témákban kurzusokat vezet magyar egyetemeken és tanfolyamokon, valamint vendégelőadásokat is tart külföldi egyetemeken. Az elmúlt időszakban párhuzamosan több tánctörténeti kutatáson is dolgozott, amelyeket a koronavírus-járvány ideje alatt otthonról igyekszik folytatni. Hogy miként lehetséges az önkéntes karantén betartása örökmozgóként, arról ő maga mesél kutatóinkról szóló interjúsorozatunk legújabb részében.

Jelenlegi munkád fontos területeként egy olyan kutatási projektet vezetsz, amely az egyes balett-történeti témák művészetelméleti megközelítésére irányul. Megtennéd, hogy bemutatod ezt a projektet?

A kutatás egy Auróra című, magyar balett-történetet bemutató tudományos könyvsorozathoz kapcsolódik, amelynek az 1-2. része a közeljövőben fog megjelenni, a 3-4. része pedig még folyamatban van. A sorozat tulajdonképpen onnan indul, amikor is a magyarországi balett története – bizonyos előzményeket követően – ténylegesen elkezdődött Campilli Frigyes koreográfus és Aranyváry Emília balettáncosnő munkásságával, így az 1-2. kötet mindenekelőtt őket helyezi középpontba. Az Auróra harmadik része már a századforduló időszakát fogja vizsgálni, ezen belül is az Operaház megnyitásának korszakát, amely balett-történeti szempontból egy nagyon fontos eseménynek minősül. A negyedik kötet pedig az azt követő jellegzetes korszakot mutatja majd be, amely Nicola Guerra, azaz Guerra Miklós korszaka. Ez utóbbival kapcsolatban zajlik most a kutatás egyik része. Itt már nem is igazán beszélhetünk a balett kezdeti stádiumáról, hiszen Bartók-műveket is találhatunk a korszakban, valamint Gyagilev együttesének első vendégjátéka is ehhez az időszakhoz tartozik.

Milyen tudományterületeket érint ez a kutatás?

Az egész kutatási projekt kiindulópontja Pónyai Györgyi korabeli sajtócikk-gyűjteménye. Ez a régóta halmozódó gyűjtemény rengeteg olyan sajtórecenziót és kritikát foglal magában, amelyek korabeli nyelvezetükből adódóan mai szemmel nagyon jópofán hangzanak, és rendkívül jó meglátásokat találhatunk bennük. Emellett a recepciótörténeti bemutatás mellett kapcsolódnak még a kutatáshoz különféle művészetelméleti területek, amelyeken keresztül több irányból is vizsgáljuk a korhoz kapcsolódó táncművészeti, valamint a magyar táncélethez kapcsolódó kérdéseket.

A projekt keretein belül milyen témát vizsgálsz most?

Amivel éppen foglalkozom, az a Guerra Miklós nevéhez fűződő korszakon belül Vaclav Nizsinszkij táncos munkássága, az ő magánéleti és Magyarországhoz való művészi kapcsolódásait kutatom. Két jelentős műve kapcsán sokan sok mindent leírtak Nizsinszkij géniuszáról, ezt igyekszem saját szempontokkal kiegészíteni. A téma aktualitását a művész halálának hetvenedik évfordulója adja.

Mi volt az indíttatása egy ilyen nagyszabású projektnek?

Annak idején felmerült az igény egy olyan újgenerációs tánckutatásra, amely alapvetően művészetelméleti irányból közelíti meg a balettet vagy általában a színpadi táncot, ugyanis ezen a téren vannak hiátusok a magyar tánctörténet kutatásában. Így indult el az egész. Emellett szerettem volna behozni a virtuálisvalóság-tartalom készítését a tánctörténetbe, amely kísérleti módon meg is történt. A cél az volt, hogy interdiszciplináris megközelítésből vizsgáljuk magát a táncot, így az első kötetben többek között filozófiai, pszichológiai és informatikatudományi aspektusban íródott tanulmányok is megtalálhatóak lesznek. Az esetlegesen egymásnak ellentmondó meglátások adják a kötet egyik érdekességét, amelynek célja új tudományos igényű diskurzusok, párbeszédek elindítása a tánc népszerű témájához kapcsolódóan.

Egy másik kutatásod a néptánc története köré épül. Milyen kérdéskörök adódnak ezzel a témával kapcsolatban?

A néptánc esetében gyakran felmerül a kérdés még ma is, hogy mi az, ami autentikus. Ehhez még az a kérdés is hozzájön, hogy mit nevezünk ma néptáncnak? Ennek kapcsán két kutatási projektet indítottunk. Az első a nem kellően ismert Magyar Csupajáték nevű összművészeti produkciót vizsgálja, amely a magyar néptánc művészi színpadra alkotásának első jelentős példája. A kutatás aktualitása, hogy a produkció az 1938-as NEK programsorozatához kapcsolódott. Az éppen aktuális projektünk címe Tradíció 5.0, amelynek során egy olyan hungarikumot veszünk górcső alá, amely a Kárpát-medencében és minden bizonnyal ennél szélesebb területen is egyedülálló művészi példája a tradicionális táncanyag színpadi újraalkotásának, ez pedig az úgynevezett Magyar Iskola. Legfőbb személyisége Novák Ferenc koreográfus, aki a magyar néptáncot felhasználva drámai műveket hoz létre, ezáltal sajátos művészi kontextusba helyezi a magyar néptáncot. A másik középpontba kerülő személy a 2012-ben elhunyt Györgyfalvay Katalin koreográfus, aki mintegy minimalista módon szerkeszti újra a néptánc matériáját. Mindez egyrészt azért is érdekes, mert nem kapcsolódik be abba a vitába, hogy mi számít autentikusnak és mi nem, másrészt természetesen a régi dekorativitási funkciók sincsenek meg nála, amelyek még az 1950-1960-as években, illetve később is jelen voltak a színpadi néptánc kapcsán. Az ebben a témában megszülető kötet elkészítésében számos kutató vesz részt rajtam kívül, akikkel azt a kérdést is vizsgáljuk, hogy a különféle táncnyelvek hogyan integrálódnak az egyes koreográfusi stílusokban.

Mindkét nagy projekthez készül tananyag és tanári segédanyag, amelyek egy részét az MMA MMKI már közzé is tette a honlapján. Ezek hogyan épülnek fel, és miért hasznosak?

A tananyagok elkészítése Dani Erzsébet olvasáskutató HY-DE modellje alapján történik, amely a mélyfigyelem kialakítására irányul, és alapvetően a huszonéves korosztály számára hasznos, amelyik már máshogyan tanul az idősebbekhez képest. Mi ennek a koncepciónak a 90 perces részét próbáltuk ki, amely úgy működik, hogy a hallgató egyre kevesebb információs csatornán keresztül kapja az anyagot: a kezdetben jelen lévő hang-, kép- és videóanyagokat fokozatosan csökkentjük. A hagyományos tanári előadás az utolsó 40 percre esik, amikor már a hallgató figyelme a mélyfigyelem felé mozdul el. Ehhez készül egy 90 perces időzített PPT-előadás, amelyet a tanárnak csak el kell indítania. Tulajdonképpen ugyanaz az anyag hangzik el háromszor: először nagy vonalakban, általános képet adva, sok multimédiával, másodszor kevesebb csatornán keresztül és egy kicsit jobban elmélyítve, a legvégén pedig csak a mély magyarázat. A cél az, hogy a tanároknak egy teljesen kompakt segédanyagot nyújtsunk, amelyben minden pontosan le van írva utasításokkal együtt. A diavetítésekhez tartozik egy nagyjából 15 oldalas szöveges tananyag, amely egy javaslat az érintendő témakörökre, valamint egy e-learning struktúra, amely kifejti, hogy miként érdemes egy ilyen rendszert létrehozni. Az Auróra 1. anyaga mindezek mellett tartalmazza még a virtuálisvalóság-tartalmat is, amely egyfajta szemléltető eszközként funkcionál. A tananyagok bárhol felhasználhatók, ahol tánctörténet-oktatás folyik, illetve a téma iránt nem szakszerűen érdeklődők is nyugodtan böngészhetik.

Ezek mellett milyen tudományos munkáid születtek még a járvány ideje alatt?

Nemrég részt vettem a Milloss Aurél-monográfia szakfordításában. Milloss Aurél koreográfus a Magyar Csupajáték expresszionista néptánckoreográfia alkotója volt, aki életének jelentős részét Olaszországban töltötte. Elvállaltam a monográfia zenei lektorálását, amelynek kapcsán újra át kellett néznem a zeneelméleti szakkifejezéseket, és ez komoly kutatómunkát jelentett az önkéntes karantén elején. Emellett macedón folklórt is kutatok, és a Macedón Tudományos és Kulturális Közlemények című folyóiratot szerkesztem, amelynek online megjelenését most készítjük elő.

Hatással van a kutatásaidra az otthoni munkavégzés?

Alapvetően a kutatómunka gyakorlata nem sokat változott, hiszen egyébként is rendszeresen használok internetes forrásokat, elektronikus kiadványokat a munkám során. Nagyon szeretek tudományos keresőkben kutakodni, könnyebbséget jelent például egy fordítói munkánál, ha ki tudom másolni a szöveget. Persze jól jönne néhány könyv, amely csak könyvtárban elérhető, és jelenleg nem tudok hozzáférni, de szerencsére így is tudok haladni. Az egyetlen nehézséget az jelenti számomra, hogy nem szeretek sokáig egyhelyben ülni, inkább mozgékony vagyok. Bár a kutatás általában nem jár különösebb mozgással, most még jobban oda kell figyelnem rá, hogy néha felálljak az asztaltól… egy kicsit jobban keretek közé kell szorítanom az időmet. A munkatársakkal való kapcsolattartás egyébként eddig nagyon jól működik interneten keresztül is, bizonyos értelemben jobban odafigyelünk egymásra, de a személyes kontaktust sajnos ez sem tudja helyettesíteni.

Milyen tapasztalataid vannak az online egyetemi oktatással kapcsolatban?

A Magyar Táncművészeti Egyetemen vannak kurzusaim tánctörténeti és zeneelméleti, zenetörténeti témában, ezeket most az internet segítségével kell lebonyolítanom. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy korábban már bevezettem az e-learning használatát a kontaktórák mellett. Ez most hasznunkra válik a diákokkal, mert gyakorlatilag csak folytatni kell, amit elkezdtünk. Jó érzés tudni, hogy továbbra is működik minden, annak ellenére, hogy most nem tudjuk személyesen tartani a kapcsolatot egymással. Vannak külföldi hallgatók is, akik szintén tudnak így haladni. Hét modulból áll a félév, minden modulban található több kisebb feladat, például kutatómunka vagy teszt, amelyet a diákok megoldhatnak, emellett rendszeresen tartok kontaktórát is. Nem webinárium formájában, hanem egy ötpercenként frissített oldalon, amely mellett chatszobát is nyitok. A hallgatók részéről egyelőre pozitív visszajelzéseket kapok, a részvételi létszám hasonlóan jó, mint azelőtt a személyes kontaktórákon.

Az otthoni munka és az oktatás mellett hogyan kapcsolódsz ki?

A munkám egyben a hobbim is, így nehéz szétválasztani, hogy mikor pihenek és mikor nem. Előfordult, hogy munkaközi szünetekben ugyanazt a könyvet olvastam, mint a munkám során, csak kicsit lazábban… Egyébként a tánc a legnagyobb hobbim, de sajnos erre most csak itthon van lehetőség. Utazni is nagyon szeretek, bár most ez sem jöhet szóba. Néha lazításként leülök zongorázni vagy elmegyek a közeli parkba futni.

Hogyan éled meg a kijárási korlátozást?

Nagyon szigorúan veszem a szabályokat. Vigyáznom kell, hogy ne kapjam el a vírust, mert ezzel édesanyámat is veszélyeztetném, akinek rendszeresen be szoktam vásárolni. Kutyasétáltatásnál a kutyára is cipőt kell húznom, ez általában egy elég vicces és bonyolult folyamat, de erre is oda szoktam figyelni. Mindenhová gyalog megyek, tehát nagyobb kimozdulásaim nincsenek, és ilyenkor is igyekszem tartani a távolságot másoktól. Nem könnyű, de megéri odafigyelni, mert úgy érzem, volt értelme a sok óvintézkedésnek. Ami a legjobban hiányzik, az az úszás, a sok-sok utazás és a személyes kontaktus másokkal. Szerencsére húsvétkor több virtuális locsolást kaptam, amelyet egy szintén virtuális 3D-s tojás megosztásával igyekeztem viszonozni.

Melyek azok a tavaszi félévben elmaradt szakmai programok, amelyeken részt vettél volna előadóként, és lehetőség szerint szívesen bepótolnád őket a közeljövőben?

A tavaszi félévben Kricskovics Antal táncszínházáról tartottam volna egy előadást az Esték a Hild-villában című sorozat keretein belül, amelyet sajnos le kellett mondani. Ez egy nagyon érdekes téma lett volna, ugyanis Kricskovics a Balkán-félsziget folklórját jól ismerő koreográfus, aki az 1960-as évektől több balkáni nép (többek közt görög, szerb, horvát, macedón) kör- és lánctáncait, valamint egyéb táncanyagát építi be műveibe. Készülőben volt továbbá egy előadás részemről Az utolsó garabonciások című konferenciára is, amelyet az MMA MMKI májusban rendezett volna meg, illetve nagyon vártam a hagyomány szerint Szigligeten megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciánkat is. A rendezvényeken túl előkészületben volt a Magyar Csupajáték NEK 1938 című kötet, amelyet a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra terveztünk megjelentetni. Ahogy említettem, a Magyar Csupajáték az 1938-ban Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából létrehozott programsorozat részeként a magyar néptánc színpadra alkotásának első jelentős példája volt, és nagyon bízom benne, hogy az őszi évfordulóig sikerül befejeznünk ezt a kiadványt.