Az MMA MMKI idén is részt vett a Kutatók Éjszakáján, immár hagyományosan szeptember utolsó péntekén. A kutatói pályát és a különféle tudományokat látványos, interaktív, sokszínű programokkal népszerűsítő programsorozat alkalmából az MMA MMKI kicsiket és nagyokat egyaránt szórakoztató előadásokkal, foglalkozásokkal készült szeptember 30-án a Hild-villában.


A látogatók a nap folyamán részt vehettek az Utazás a reformkorba: A Hild-villa épületének kalandos felderítése című családoknak készült játékon, amelyen keresztül felfedezhették a reformkori Hild-villa épületének múltját és jelenét, és az „időutazás” során Hild József életének különös titkaira is fény derült. Az egyes állomásokon végighaladva felderítették a reformkori nyaraló viszontagságos sorsát, miközben értékes információkkal is bővítették tudásukat azzal a történelmi korszakkal kapcsolatban, amelyben a villa is megszületett.

Délelőtt két ArtKoffer-foglalkozás is megrendezésre került Pénzes Boróka, a KÉPEZŐ ügyvezetője és művészeti vezetője közreműködésével. Az ArtKoffer egy művészeti bőrönd, tele csodákkal és meglepetésekkel. A foglalkozásokon olyan témákat dolgoznak fel egy-egy képzőművész életén keresztül, amelyekhez a gyerekek kapcsolódni tudnak, amely izgalmas, meghökkentő, vicces, inspiráló, tanulságos, de mindenekelőtt „művészi”. Az ArtKofferek hétköznapi témákat, kortárs problémákat járnak körül. Nem pusztán művészettörténeti ismereteket, hanem egyfajta látásmódot közvetítenek, miközben képességeket és készségeket fejlesztenek. A Kutatók Éjszakáján sorra kerülő foglalkozások egyike bemutatta Szinyei Merse Pál életét, alkotói életútját és hatását a magyar művészettörténetre, a kézműves foglalkozás során a résztvevők elkészíthették Szinyei egyik leghíresebb alkotását, egy térbeli léghajót. A másik foglalkozás Munkácsy Mihály életét és személyiségét járta körbe legismertebb és legjellemzőbb alkotásain keresztül, az alkotó éveinek kezdetétől egészen a végéig. A diákok az elméleti ismereteken kívül a kézműves foglalkozás keresztül izgalmas árverés részesei lehettek.

A János vitéz másképp – Zenés utazás Tündérországtól az Óriások földjéig című programon Windhager Ákos, az MMA MMKI tudományos munkatársa részvételével megpróbálták kideríteni, mi köze János vitéznek a környezetvédelemhez, Iluskának a fegyverkezési versenyhez, illetve milyen rokonság fűzi a János vitéz daljáték zeneszerzőjét, Kacsóh Pongrácot Bartók Bélához. Többek között kiderült, hogy mi történne, ha Iluska lenne a boszorkány, János vitéz pedig Harry Potter.

A délután során került megrendezésre a Legyél Te a hangadó! – Szinkronizációs játék a Fecsegő tipegők sztárjával című foglalkozás, amelyen a résztvevők bepillantást nyerhettek a szinkronizálás rejtelmeibe, és fültanúi voltak a színészek improvizálásának a Hild-villában kialakított „stúdióban”. A közönséget a Fecsegő tipegők – A vadon szaga című animációs alkotás egyik magyar hangja, Szokol Péter – Kiss Eszter színész, szinkronszínésszel kiegészülve – kalauzolja a mesterség világába, miközben maguk is Chuckie Finster és Angelica Pickles bőrébe bújhatnak.

Szintén délután tartották meg a Kerülj képbe! – Fény/képezés kamera nélkül című programot, amelyen az érdeklődők Bácsi Róbert László MMA ösztöndíjas, André Kertész-nagydíjas, Munkácsi Márton-díjas fotóművésszel kipróbálták a fotogramtechnikát, amely először az avantgárd művészetben jelent meg; megismerkedtek a nagyítógép használatával, és fény derült arra is, hogy mit jelent a fotópapír fényérzékenysége.

Ezt követően a látogatók Örökké a Tiéd, Maria – Maria Callas és Aristotle Onassis szerelmi története levélszínház formájában című előadást hallgathatták meg. A programon részt vevők Maria Callas és Aristotle Onassis kabinjába „válthattak jegyet”, ahol a díva és az üzletember viszontagságos útja szelte a hullámokat. Az operaénekesnő halálának 45. évfordulójához kapcsolódva Bátor Anna Daniela MMA-ösztöndíjas és Ungvári Álmos adta elő a darabot.

A nap zárásaként az érdeklődők macedón táncházon vehettek részt a Vujicsics Együttes közreműködésével. A balkáni táncházmozgalom 1975-ben, röviddel a magyarországi után indult el. A program során a résztvevők viseletbemutató keretében megismerkedtek a női öltözékekkel, a kultúrával, a macedón lánctánccal, miközben jellegzetes sajtokat kóstolhatnak. A táncokat Bólya Anna Mária, az MMA MMKI tudományos munkatársa vezette meghívott professzionális táncosokkal: Ábrahám Nóra MMA-ösztöndíjassal, Nagy Tímeával, a Magyar Táncművészeti Egyetem nemzetiségi táncoktatójával, Hanusz Zsuzsanna tánckutató-táncoktatóval, a pozsonyi Ifjú Szivek Táncegyüttes volt táncosával, valamint Horváth Mónikával, az Experidance Produkció volt táncosával.

Augusztus 31-én megrendezésre került a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 2019–2022 évekre szóló Művészeti Ösztöndíjprogramjának záróünnepsége a Hild-villában, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) székházában. Az eseményen részt vett Vashegyi György, az MMA elnöke, Richly Gábor, az MMA főtitkára, Csáji László Koppány, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet megbízott igazgatója, valamint Farkas Ádám, az MMA rendes tagja, az ösztöndíjas szekciók vezetői, az MMA akadémikusai és a 100 búcsúzó ösztöndíjas.

 

Az ünnepség Krulik Eszter hegedűművész és Rohmann Ditta csellóművész, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram zeneművészet szekció ösztöndíjasainak produkciójával indult, akik Kodály Zoltán csellóra és hegedűre írt duójának első tételét adták elő.

 

 

A jelenlévőket Csáji László Koppány, az MMA MMKI megbízott igazgatója köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy bár záróünnepségre gyűltek össze, a feladat nem a búcsúzás, hanem azoknak a lehetőségeknek a felvázolása, amelyekkel a továbbiakban is nyomon követhetik az ösztöndíjasok életpályáját, és támogatni tudják őket a jövőben is. Bátorította továbbá az ösztöndíjas időszakukat idén záró művészeket, művészetelméleti szakembereket, hogy ha idejük engedi, továbbra is vegyenek részt egy-egy szekcióülésen, osszák meg véleményüket, ismerjék meg a jövőben induló ösztöndíjasokat, hiszen az ösztöndíjprogram nem csak a pénzügyi támogatásról, hanem a kapcsolatépítésről is szól.

Vashegyi György, az MMA elnöke megnyitó beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy nem csupán az akadémia lehetséges jövendőbeli tagjai ülnek az ösztöndíjprogram sikeres résztvevői között, hanem az egész magyar művészeti élet legjava. Hozzátette, az akadémikusok szintén sokat tanulhatnak az ösztöndíjasoktól, és saját bevallásuk szerint „diákjaik” kivételes tehetségét felismerve gyakran úgy érzik, hogy még túl is szárnyalják őket. Elmondása szerint a most végzett évfolyamnak jutott ki a legtöbb a Covid okozta nehézségekből, hiszen a program három évéből kettő is a járvány időszakára esett, amely jelentősen megnehezítette a kapcsolattartást. Hangsúlyozta, az MMA mindenekelőtt a jövőt látja az ösztöndíjasokban, így az eddigieknél sokkal aktívabban szeretnék őket bekapcsolni az akadémia vérkeringésébe.

Richly Gábor, az MMA főtitkára beszédében elmondta, hogy annak idején, amikor az ösztöndíj létrejött, nemcsak anyagi biztonságot szerettek volna nyújtani a művészeknek, hanem legalább ugyanilyen fontos céljuk volt, hogy közösséget is teremtsenek általa. A járvány miatti korlátozott lehetőségek ellenére bízik benne, hogy az elmúlt három év alkalmas volt arra, hogy erős kötelék alakuljon ki a program résztvevői között, továbbá szeretné, ha az ösztöndíjasok a távozás után egyfajta alma materként tekintenének az akadémiára. Kiemelte, hogy a több mint tízszeres túljelentkezés a mai napig mutatja a program létjogosultságát és hiánypótló mivoltát, továbbá nem elhanyagolható tényezőnek látja, hogy a női-férfi arány is kiegyensúlyozott a nyertesek névsorában, akik közül többen szereztek akár olyan komoly elismeréseket is, mint a Kossuth-díj.

Ezt követően Weiner Sennyey Tibor író, költő, műfordító, az irodalom szekció ösztöndíjasának felolvasása következett, akinek esszé- és novelláskötetei, kisregényei, valamint négy verseskötete után tizenkettedik – Hamvas Béláról szóló esszéit összefoglaló – könyve 2019-ben jelent meg, jelenleg első regényén dolgozik, és aki ezúttal Arra és A méhész első méhe című alkotásaival állt a közönség elé.

 

 

Záróbeszédet Farkas Ádám, az MMA rendes tagja, a képzőművészet szekció vezetője mondott, aki méltatta a 2019–2022-es évfolyam munkáját. Elárulta, hogy az ösztöndíjprogram tanári hitében és művészetről vallott gondolataiban, sőt még kételyeiben is megerősítette, hiszen művészetelméleti, -filozófiai és -szociológiai szempontból is értékes anyagokkal találkozhatott. Hozzátette, az MMA által nyújtott egyedülálló ösztöndíjrendszer által az akadémia olyan fantasztikus értékekhez jut hozzá, amelyek nem csupán elméleti szakemberektől, hanem művészektől származnak. Az így megszületett anyagok összegyűjtése, rendszerezése és közreadása pedig egy nagyon fontos feladat lesz, amely az elkövetkező években várat magára.

 

Végezetül Navratil Andrea népdalénekes, Nagy Gábor népzenész és ifj. Zsuráfszky Zoltán táncművész, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram népművészet szekciós ösztöndíjasainak Népzenei összeállítás a Balaton két partjáról című zenés-táncos előadását tekinthette meg a közönség.

 

 

 

Az előadások lezárásaként a jelenlévők állófogadáson vehettek részt, valamint lehetőségük volt megtekinteni a 2019–2022-es évfolyam ösztöndíjasainak munkáiból szervezett kiállítást a Hild-villában.

 

 

 

Galéria

Június 29-én könyvbemutatót szervezett az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) néhai igazgatója, dr. habil. Kocsis Miklós Higher education autonomy in the system of cultural rights – a Hungarian perspective című kötetének bemutatására a Hild-villában. Az esemény lehetőséget kívánt teremteni a megemlékezésre és a kerekasztal-beszélgetést követően a kötetlen párbeszédre.

A kötet a felsőoktatási autonómia fogalmának korszerű értelmezését tárja fel. Rámutat, hogy a felsőoktatási autonómia közjogi megközelítést alkalmazva közelíthető meg optimálisan, és az ilyen típusú elemzések az elterjedt nézetekkel szemben részben eltérő következtetésekre jutnak. „Az újszerű szociológiai, irányítástudományi kutatások lényeges értékekkel gazdagították már a témát, ám napjainkig a magyar közjogtudomány nem fordított kellő figyelmet az ilyen jellegű vizsgálatokra. A kérdéskör vizsgálata szükségesnek tűnik egyrészről a felsőoktatási változások napjaink társadalmára gyakorolt kiemelkedő hatása miatt, másrészt a releváns alapjogok tartalmi és funkcióbéli átalakulása okán. Ahhoz, hogy ezekre az elsősorban közjogi szempontból értelmezhető problémákra választ találjunk, az autonómia közjogi fogalmán keresztül vezet az út.”

Az eseményen részt vett Prof. Dr. Stumpf István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Széchenyi István Egyetem, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, az Alkotmánybíróság korábbi tagja; Prof. Dr. Koltay András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke; Prof. Dr. Kucsera Tamás Gergely, a Széchenyi István Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja; valamint Dr. Cseporán Zsolt, a Budapesti Metropolitan Egyetem tudományos munkatársa, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram korábbi ösztöndíjasa. A kerekasztal-beszélgetést Kucsera Tamás Gergely moderálta.

A jelenlévőket Csáji László Koppány, az MMA MMKI megbízott igazgatója köszöntötte, aki elmondta, hogy amikor tavaly egy Európai Uniós felsőoktatási projektben vett részt – amelynek során portugál, ír és belga kollégákkal beszélték át az egyetemi modellváltások, az autonómia és a kulturális jogok rendszerét – rendkívül nagy hasznát vették volna a kötet angol nyelvű kiadásának, hiszen nemzetközi szinten is egy nagyon fontos munkáról beszélhetünk.

Kucsera Tamás Gergely felvázolta, hogy az MMA MMKI működése óta közel 40 könyvbemutató, 6 tucat tudományos konferencia és másfél tucatnyi ismeretterjesztő előadás került megszervezésre, amelyeken 1000 körül mozog a meghívott előadók száma, ezenfelül közel 500 nyomtatott kötet és tanulmány került publikálásra. A mögöttük lévő teljesítmény jól láthatóan mutatja azt is, hogy a kutatóintézet saját belső autonómiája – amely fogalom központi helyet foglal el Kocsis Miklós kötetében – miként jött létre és hogyan élte meg azt. Hozzátette, az MMA ebben az elmúlt 6 évben megfogalmazott elvárásainak fényében a kutatóintézet sikeresen helyezte el magát a magyar szellemi térképen úgy, hogy nem versenytársa, hanem partnere akart lenni a felsőoktatási intézményeknek. Hasonlóképpen viszonyult a már működő kutatóintézetekhez is, de teljesen más szellemi irányultságban indult el az MMKI, mint mások, hiszen elsősorban a kortárs művészet vizsgálatát várta el az alapító, interdiszciplináris és nem történeti szemlélettel. Továbbá – az alapítói koncepciót operatívan és sikeresen megvalósítva – integrálta az időközben 2017-ben és 2018-ben kapott feladatokat: a könyvtár, a Makovecz Központ és Archívum, valamint az MMA hároméves művészeti ösztöndíj programját is.

Stumpf István elmondása szerint jelenleg is viták folynak a felsőoktatás helyzetéről és jövőjéről, amelyben a kötet rendkívül jól hasznosítható. Olyan változások indultak el, amelyek egyelőre nem tudni, hová futnak ki, de a kiadvány által felvázolt keretek továbbra is érvényesülnek, és figyelembe kell őket venni. Mint azt kiemelte, a magyar kultúrában a felsőoktatásnak zászlóshajó-szerepe van, mert ők termelik újra a szakembereket, éppen ezért vigyázni kell azzal, hogy „olyan kiválasztási rendszerbe nyúljanak bele, amely többezer éves kulturális háttérrel bír”. Meglátása szerint megőrizhető az autonómia úgy, hogy közben az állam nem vonul ki ebből a rendszerből.

Koltay András hangsúlyozta, alapvető fontosságú az a munka, amely Kocsis Miklós tudományos munkásságának központi elemét képezi, és a felsőoktatási intézmények szabadságát tárgyalja. Arra a kérdésre nem kísérel meg választ adni, hogy egyébként a tudomány és a tanszabadság mennyiben más, mint a kifejezés általános szabadsága. Hozzátette, a felsőoktatásban észrevehető egy nagyon nehezen feloldható ellentmondás, hiszen az államnak sok mindent finanszírozni kell, feltéve, hogy a nemzeti kultúrát fenntartani és emelni szeretnénk – hiába veszteséges egy adott kulturális intézmény, az anyagi hátteret ennek érdekében feltétlenül biztosítani kell. Az általa korábban vezetett Nemzeti Közszolgálati Egyetem egy sajátos helyzetben lévő intézmény, mert szükségszerűen szorosabban kapcsolódik az államhoz azáltal, hogy az ő számára képez ki szakembereket honvédelmi, államigazgatási területeken.

Cseporán Zsolt visszaemlékezésében elmondta: a tudomány szabadságát a saját bőrén tapasztalta meg Kocsis Miklós révén, hiszen meglátása szerint kevés fiatal kutatónak adódik lehetősége olyan emberrel együtt dolgozni, aki segíti a munkáját, de ugyanakkor meghagyja számára a szabadságot és a szellemi mozgásteret. Mint azt kiemelte, a kötet összekapcsolja egy intézmény önállóságát az intézményben alkotó egyének tevékenységével, és felhívja a figyelmet arra, hogy az intézmény autonómiája végső soron ténylegesen jogosultságként értelmezett önállóságként az alkotó egyénekből eredeztethető szabadságelem tud lenni. Lényegesnek tartja, hogy az autonómia nem csak valamitől való önállóságot jelent, hanem valamiért való önállóságot is. Hozzátette, „a mai világban nem szabad kijelentenünk, hogy a tudomány mindenek felett áll, és azért van autonómia, hogy a tudomány szabadsága kiteljesedhessen”.

A beszélgetésben résztvevők egyetértettek abban, hogy az MMKI néhai igazgatója által elkezdett kutatómunkát tovább kell vinni, és hangsúlyozni kell jelentőségét. Mint azt Kucsera Tamás Gergely a zárszóban kiemelte, „Miklós felfogásával egyezően részben az autonómia, részben a szabadság és a közösségiség szellemiségében visszük tovább személyes és hivatali mindennapjaikat”.

 

Június 14-én először szervezi meg a Művészet/Elmélet Konferencia című tudományos tanácskozást a Magyar Művészeti Akadémia, a Széchenyi István Egyetem és a Győri Balett közösen Győrben. A hagyományteremtő szándékkal indított rendezvény célja, hogy a magyar művészet és a tudomány, valamint a felsőoktatás kapcsolódásait, együttműködésének lehetőségeit vizsgálja.

 


 

A közös kezdeményezésre formálódó és szerveződő összművészeti tudományos konferencia szervesen kapcsolódik a XVII. Magyar Táncfesztivál programsorozatához. A táncművészetet oktató felsőoktatási intézmények bevonásával zajlik a győri Múzeumházban, de szuverenitását megőrizve a Magyar Művészeti Akadémia, a Széchenyi István Egyetem és a Győri Balett támogatásával valósul meg.

A rendezvényen többek között előad Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára, aki előadásában rávilágít, hogy korunkban jelenlévő igény, hogy a művészettel ne csak az alkotás oldaláról, és ne kizárólag (művészet)történeti szempontból, illetve tudományos attitűddel foglalkozzanak a szakavatottak, hanem – szélesebb, sokszor megengedőbb fogalmi töltet mellett értelmezett – elméleti síkon is. Sepsi Enikő, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának volt dékánja, a Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet vezetője előadásában a tisztán művészeti, művészetközvetítési, valamint művészettudományi képzést nyújtó intézmények mellett a több karral rendelkező, több tudományterületen és képzési ágban működő egyetemek sajátos helyzetére hívja fel a figyelmet. Kitér arra, hogy a képzés minőségének és oktatói állományának mérhetősége, ezen kritériumok kidolgozása ezeken a területeken intézményközi egyeztetéseket igényel. Az oktatói eredmények (alkotások, publikációk, utánpótlás-nevelés) láthatóvá tételében a művészeti területen adathiányok mutatkoznak a tudományegyetemekhez képest. Ezen – képzésindításokban is megmutatkozó – nehézségek leküzdéséhez kíván támpontokat nyújtani az előadás. Cseporán Zsolt, a Budapesti Metropolitan Egyetem tudományos munkatársa arra mutat rá, hogy a művészeti képzés a felsőoktatás unikális eleme, amelynek elsődleges célja a hazai kulturális élet humán erőforrásának hosszú távú és minőségi biztosítása, így a terület a felsőoktatás és a kulturális szféra, mint makrogazdasági szektor metszéspontjában helyezkedik el – a stúdiumok versenyképessége tehát a kreatív ipar sikerére, így a nemzetgazdasági trendekre is jelentékeny hatást gyakorol. Előadásában a művészeti felsőoktatást és a felsőfokú művészeti képzést vizsgálja a hazai felsőoktatási modellváltás folyamatában. Balázs Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyetemi tanára A művészet nyelvének születése – Művészet- és nyelvelméleti megközelítés címmel tart előadást, Somogyi Krisztina, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kar egyetemi docense pedig a koreografált térélményről beszél. Deákné Kecskés Mónika, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kar egyetemi docense a szakrális táncok továbbélését vizsgálja két, orgonára készült ciklusban: Jehan Alain: Deux Danses à Agni Yavishta, AWV 61 című kompozíciójában, valamint Petr Eben Négy bibliai táncában. Szabó Adrienn, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kar művésztanára olyan kérdésekre keres választ, minthogy a pedagógiában melyek azok az irányzatok, ahol kiemelten fontos a zene és a mozgás kapcsolata? Az elméleti és hangszeres zeneoktatásban milyen mozgásközpontú módszereket, megközelítéseket használunk? A vezénylést és a hangszerjátékot nevezhetjük minimalizált táncnak?  Ferencziné Ács Ildikó főiskolai tanár, a Nyíregyházi Egyetem intézetigazgatója az ősidők óta összefonódó tánc és zene mellett egy harmadik művészeti ágat, az irodalmat kapcsolja össze az előbbi kettővel, így egy versbe szőtt tánc és annak többszólamú vokális feldolgozását mutatja be előadásában. Antal Zsolt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Elméleti Intézet igazgatója előadásában a globalizáció és a kommunikációs technológiák robbanásszerű fejlődése okán kialakult és soha nem látott kihívásokon keresztül vizsgálja az állam új feladatait a kulturális örökség megőrzéséért és fenntartásáért folytatott munka terén.

Az előadáshoz kapcsolódó Kultúra – média – élmény(szerűség) témájú kerekasztal-beszélgetésen részt vesz még Kis Domonkos Márk, a Déryné Program igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója és Fülöp Péter, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója.

A tanácskozás június 14-én, 9:30 órakor kezdődik és 18:00 órakor zárul. A zárszó keretei között sor kerül a legjobb konferenciaelőadás díjának átadására néhai Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatójának emlékére.

 

A Művészet/Elmélet Konferencia elnöke Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára, tiszteletbeli elnöke pedig Kiss János, a Győri Balett korábbi igazgatója, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja és alelnöke. Az esemény együttműködő partnere a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, a Nyíregyházi Egyetem, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, illetve a Magyar Táncművészeti Egyetem.

 

A rendezvény pontos programja, terminusai és regisztráció a konferencia honlapján olvashatóak.

 

 

Hamarosan megjelenik az MMA MMKI Műhelytanulmányok című sorozatának részeként a fotó- és képzőművészet jogi kérdései témában Grad-Gyenge Anikó új tanulmánya.

 


 

Május 9-én a Hild-villában ismertette Grad-Gyenge Anikó az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) támogatásában 2016 óta zajló szerzői jogi kutatások eredményeit. Az intézmény megbízott kutatójának 2021-ben megjelent legutóbbi munkája az építészek gyakorlati munkáját segítette. A kötet olyan kérdésekre ad választ, mint hogy mit tekintünk szerzői műnek az építészetben? Mitől válik egyéni jellegűvé egy alkotás? Szerzői jogi szempontból milyen különbséget mutat az építési tervdokumentáció és a kiviteli terv? A hét fejezetből álló kiadvány a gyakorlati szakemberek, művészek, tervezők és jogászok számára nyújt eligazodást a munkájuk során felmerülő fontosabb szellemi tulajdonvédelmi, ezen belül elsősorban a szerzői jogi kérdésekben. Grad-Gyenge Anikónak eddig három kötete jelent meg az MMA MMKI gondozásában, a Műhelytanulmányok sorozat keretében: a Lehóczki Zsófiával közösen jegyzett Szerzői jogi sorvezető komolyzenei szakemberek számára, a Baksay-Nagy Györggyel közösen írt Design és jog – Bevezető a design védelmének lehetőségeibe, illetve az említett Az építészet szerzői jogi kérdései – Szerzői jogi útmutató az építészetigyakorlat számára című tanulmány.

Jelenleg szerkesztés alatt áll és a nyár elején jelenik meg a fotó- és a képzőművészet jogi kérdéseit részletező új tanulmánykötet, amely az alkotás egypéldányos jellegének hatásait vizsgálja. Kitér a piaci versenyre, az amatőr alkotások problematikájára és a paródia problematikájára, az integritás és az online felhasználások kérdéseire, valamint az NFT-jelenségre. A sorozat ősszel megjelenő utolsó kötete pedig majd a színházművészet jogi kérdéseit helyezi fókuszba, megkülönböztetve a színházi rendezőt a filmrendezőtől, meghatározza a fordító és drámaíró kapcsolatát, a társművészetek alkotóinak jogait, és kitér a közalkalmazotti, az előadóművészeti, valamint a szerzői jog szabályozására.

 

 

 

Galéria


 

Május 2-án A művészet közege IV. címmel szervezett konferenciát az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházában. A rendezvény élőben is követhető volt a kutatóintézet YouTube-csatornáján.

A konferenciasorozat elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezi középpontba, valamint azt hivatott vizsgálni, hogy milyen nyomot hagy, milyen hatást vált ki a művészet abban a közegben, amely körülveszi, és miképpen képezi más művészetek vagy műalkotások közegét, illetve közegelemét. Az idén negyedik alkalommal megrendezésre kerülő esemény szervezését ezúttal az a kérdés motiválta, vajon a meghívott résztvevők – akik különféle szakmák képviselői – miben látják a változások jellegét, irányát a művészetekben, az irodalomban, a tudományban, a politikában, a történelemszemléletben, a jogtudományban – különös tekintettel a demokrácia állapotára és sorsára –, az alkotási folyamatokban, az emberek közti kommunikációban, a közlekedésben, az olvasási, a tanítási és a tanulási folyamatokban.

A jelenlévőket Boros János filozófus, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára köszöntötte, aki elárulta, a konferenciasorozat keretein belül nem egyszerűen műalkotásokat és előadásokat elemeznek, hanem azon gondolkodnak, hogy hol foglal helyet a művészet a világban, miközben azt is megpróbálják kideríteni, hogyan hat vissza a művészet az emberekre és a társadalomra. Az idei alkalommal arra is választ kerestek, hogy a jelenleg ránk zúduló válságok milyen hatással vannak a művészetre, hogyan érintik a művészek gondolkodását.

Kucsera Tamás Gergely, az MMA levelező tagja, a Széchenyi István Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára, a Budapesti Metropolitan Egyetem kutatóprofesszora bevezető előadásában rávilágított, hogy míg az első konferencia általános megközelítésű volt, a másodikban a vizsgált korszak meghatározásával szűkítették az előadások témaköreit (amely egyúttal lehetőséget adott a kitekintésre), a harmadik pedig már a világjárvánnyal foglalkozott. Ezúttal arra vállalkoztak, hogy egy digitalizált élet problémáit vegyék szemügyre. „A világ olyan gyarapodáson ment keresztül az elmúlt másfél évszázadban, amely az örök béke és a totális biztonság illúzióját adta. […] Vajon mindezek után is megmaradhat a virtualitás virtust is feloldó műviségében?”

A konferencia megnyitásakor mind Boros János, mind Kucsera Tamás Gergely megemlékeztek Kocsis Miklósról, az MMA MMKI közelmúltban elhunyt igazgatójáról, a konferenciasorozat kezdeményezőjéről, akinek az emléke előtt a megjelentek egyperces néma főhajtással tisztelegtek.

Szécsi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának tanszékvezető egyetemi tanára, dékánja a mediatizált közösségek korát vizsgálta. Feltette a kérdést, vajon el tud-e a „tornyából kibújó ember” távolodni attól a világtól, amelybe a háború és a járvány űzi? Meglátása szerint a világ elsődleges keretét ma az újmédia teremtette virtualitás jelenti. Nemcsak azért, mert mindennapi élményünkké vált a mediális kommunikálás, az elektromos kommunikatív folyamatok jelenléte, hanem azért is, mert csoporttudatunkat, éntudatunkat különös hibrid kultúra jegyében alakítjuk. A hibrid közösségtudat hátterében egy kulturális metafolyamat rejlik, amelynek eredményeként a média mint technológia teljesen áthatja mindennapi életünket, gondolkodásunkat, a csoportról és önmagunkról kialakított képünket. Az előadás ennek a folyamatnak a lényegére kívánt rávilágítani egy sajátos nézőpontból.

Farkas Attila filozófus, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem adjunktusa, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa előadását a válság, a járvány és a háború fogalma köré építette fel, kitérve arra is, ami belőlük következhet. Saját bevallása szerint visszafogott optimizmussal közelített a témához, mondván, hogy az előadás címének negatív felhangja ellenére igyekszik a szóban forgó jelenségek pozitív kimenetelét is vizsgálni, hiszen azok hatására felerősödhetnek egyes alternatívák, illetve akár új irányok is kialakulhatnak. Felhívta a figyelmet a fenntartható fejlődés fogalmára: fontos, hogy a jövő generáció szükségleteit ne veszélyeztessük, ezzel azonban szemben áll a fogyasztói társadalom, amely azt hangsúlyozza, hogy akkor gondoskodhatunk utódainkról, ha fogyasztunk, azaz jól élünk. Felmerülhet a kérdés: hogyan tudjuk átalakítani a pazarló fogyasztási szisztémát?

Boros János filozófus, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára Béke és háború címmel tartotta meg prezentációját, amelynek központi kérdése az volt, milyen korszakban élünk jelenleg, és milyen fontos elemző művekre támaszkodhatunk, amelyek segítenek megérteni ezt a helyzetet? Elmondása szerint a természet és az ember háborúja (világjárvány) mellett párhuzamosan ember és ember háborúja is zajlik. Tudománnyal és rendszerezett gondolkodással közelíthetünk mindkettőhöz, azonban nem tisztázott, hogy utóbbi ellen mely tudományággal küzdhetünk, és hogyan segíthet ebben a művészet. „A vírustámadás ellen a tudomány, azaz a kidolgozott észszerűség eszközeivel kell felvennünk a harcot. A háború ellen és a béke érdekében is racionalitással léphetünk fel. A vírustámadásban és a háborúban közös, hogy irracionálisak, ész nélküliek. Mindkettő oksági folyamatok szolgája.”

Wesselényi-Garay Andor építészteoretikus, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos főmunkatársa előadásának a Bitekre szabdalva – A kultúraközvetítés új stratégiái az inter- és poszt-Covid-időszakban címet adta, amelynek során bemutatta, hogy az MMA MMKI miként reagált a koronavírus-járvány által eredményezett kultúrafogyasztási szokások gyökeres megváltozására. Hangsúlyozta, a járvány következtében azonnal megszűntek és bezáródtak azok a hagyományos fórumok (konferenciák, műhelybeszélgetések, szimpóziumok), amelyeken a kutatók a számot adhattak eredményeikről az érdeklődő közönségek. Előadásában számokkal és adatokkal ismertette a kutatóintézetben elindult vállalkozás sikereit és kihívásait, tanulságait és buktatóit, elválasztva egymástól a digitális archiválás, a műsorkészítés és a közvetítés kategóriáit, miközben a számszerű adatok mögötti okokra is igyekezett rávilágítani.

Fejérvári Gergely, az MMA Kiadó szerkesztőségvezetője azt mutatta be, hogyan nézett ki a könyvkiadás folyamata a Covid idején. Elmondása szerint az elmúlt időszak tanulsága kiadói szempontból, hogy a könyvkiadás mind a kötet előállítói, szerzői, fordítói, mind pedig befogadói számára egyfajta szükségletet jelent a szellemi egészség megőrzése érdekében. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az MMA Kiadó munkatársai úgy vélik, még nem beszélhetünk poszt-Covid-időszakról, ugyanis számtalan, a mai napig még nem látható folyamat ebből a megváltozott élethelyzetből gyökerezik. A könyveladások visszaszorulására adott válaszként azonban történtek olyan állami beavatkozások, amelyek igyekeztek a szektort életben tartani (pl. pályázatok). Véleménye szerint bebizonyosodott, hogy a könyv sok más pozitív tulajdonsága mellett a közösségteremtés és -építés eszköze is lehet, amely csakis a személyes találkozások alkalmával jöhet létre.

Doboviczki Attila, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa, a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának alumni ösztöndíjasa az upecs.hu hálózati adattárat ismertette, amelynek során kifejtette a pandémia idején szerzett archívumépítési tapasztalatait. Előadása szervesen kapcsolódott az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramjában vállalt projektjéhez. Ennek keretében egy hálózati adattár kialakítását tűzte ki célul, elsősorban a hetvenes években működött Pécsi Műhely művészcsoport, illetve az 1977-ben alakult Pécsi Galéria dokumentumaira építve. Mint azt hangsúlyozta, a pandémia időszakában felértékelődött a különböző archívumok szerepe, elsősorban az azonnali hozzáférhetőségnek köszönhetően, emellett a képi fordulat paradigmája is erőteljesen jellemzi ezt a korszakot.

Végezetül Váradi Judit zongoraművész, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának egyetemi docense az online térben történő zeneművészeti oktatás és a hangverseny-látogatás tapasztalatait és túlélési technikáit osztotta meg a közönséggel. Elmondása szerint a zeneoktatásban mindig is egy jól kialakult rendszer működött, így eleinte nem igazán tudták, hogyan csatlakozzanak ezen digitális eszközök használatához, de a korlátozások lehetetlenné tették az eddigi tradíciók alkalmazását. Ennek kapcsán Váradi Judit és kutatócsoportja azt vizsgálta, lehet-e hatékonyan tanítani művészetet – jelen esetben zenét – online? Hogyan változott az oktatás módszertana? Hogyan változott az online térben tanuló és tanár viszonya? Milyen előnyei és hátrányai vannak? És nem utolsósorban, hogyan változott meg a zenetanárok kultúrafogyasztása? A kutatás eredményeit az MMA MMKI kiadásában megjelent Az online tér megjelenése a zeneművészeti oktatásban és a hangverseny-látogatásban című kötet összegzi, amely már elérhető online a kutatóintézet honlapján.

A művészet közege IV. című konferencia visszanézhető az MMA MMKI YouTube-csatornáján.

 

 

Évindító programjairól tartott sajtótájékoztatót az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) január 31-én a Párisi Passage Café & Brasserie kávéházban.

Az esemény legfontosabb apropója, hogy a kutatóintézet életében fontos szerepet tölt be az ötös szám, mivel idén ötven éves a magyar táncházmozgalom, ötödik alkalommal bonyolítja le a művészeti alkotómunkát támogató ösztöndíjpályázatot, valamint ötödik alkalommal szervez építészeti beszélgetéssorozatot, amelynek középpontjában a vidék áll. Ezekről, valamint a kutatóintézet féléves rendezvényterveiről számoltak be bővebben a sajtótájékoztató résztvevői: Kocsis Miklós jogász, közgazdász, az MMA MMKI igazgatója, Wesselényi-Garay Andor építészteoretikus, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa és Berecz István táncos, koreográfus, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasa.

Kocsis Miklós kiemelte az MMA 2022–2025. évi Művészeti Ösztöndíjprogramját, amelyre február 7.–március 21. között lehet jelentkezni. A 2018-ban indult projekt népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évről-évre egyre több művészt mozgat meg, 2021-ben 15-szörös volt a túljelentkezés. Az alkotók építőművészet, film- és fotóművészet, ipar- és tervezőművészet, irodalom, képzőművészet, művészetelmélet, népművészet, színházművészet, és zeneművészet kategóriákban nyújthatnak be pályázatokat az erre szolgáló online felületen.

Ezt követően bemutatta az MMA MMKI tavaszi féléves konferenciáit és egyéb programjait. A kutatóintézet a 2022. évi rendezvényeit az 50 éves a magyarországi táncházmozgalom című konferenciájával nyitja meg február 2-án a Pesti Vigadóban, amely elmondása szerint bizonyítja, hogy a táncház a mai napig élő jelenség, hiszen egészen fiatal és kiváló művészek foglalkoznak majd ezzel a témakörrel. Az online futó, nagy érdeklődésre szert tett Tesztoszteronépítészet immár harmadik alkalommal indul el ebben a félévben Wesselényi-Garay Andor vezetésével, amelynek adásai között olyan is van, amely 23 ezer fő feletti nézettséget ért el. Március 2-án az MMA MMKI Az utolsó garabonciások II – A magyar ellenkultúra (1958–1996) címmel szervez konferenciát, április 25-én pedig Befejezetlen múlt – Eszmetörténeti konferencia a XIX. és XX. század fordulójáról és ami belőle következett címmel kerül megrendezésre tudományos találkozó a Pesti Vigadóban. Május 2–3-án folytatódik A művészet közege című konferencia. Az elmúlt három évben nagy érdeklődéssel övezett és azonos főcímmel megrendezett rendezvény folytatása elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezte középpontba, az aktuális járványügyi helyzetre is reagálva. Május 16-án A II. világháború kulturális reprezentációja címmel indul konferenciasorozat. Az első alkalommal a II. világháború megjelenését vizsgálják a magyarországi emlékezetben és művelődésben.

Felhívta a figyelmet továbbá az MMA MMKI félévente megjelenő kulturális, összművészeti magazinjára, amely legújabb számának megjelenése az elkövetkező hetekben várható.

Berecz István felszólalásában rávilágított a táncházmozgalom jelentőségére, hiszen nemcsak a Kárpát-medence minden szegletében megtalálható a fiatal zenész és táncos generáció legkiválóbbjainak sok közös munkán és fellépésen megerősödött hivatásbeli szövetségéről van szó, de a világ magyarságának is – határon túliaknak és a diaszpórának egyaránt – közösségmegerősítő ünnepe, jelképe lett. A táncházmozgalom a legfőbb példa arra, hogy hagyományos műveltségünkre nemcsak szükség van, de igény is. Bízik benne, hogy idővel nem csak szubkultúraként, hanem széles körben elfogadott kultúraként tarthatjuk majd számon.

Wesselényi-Garay Andor a Tesztoszteronépítészet című beszélgetéssorozatról számolt be: elárulta, eleinte „klasszikus poszt-Covid beszélgetésnek” indult a sorozat, és ez a technikai kísérlet a járvány apropóján alkalmat adott arra, hogy szóba hozzák az adások során felmerülő építészeti témákat, amelyek már régóta várattak magukra. Az első építészeti tematikájú beszélgetéssorozat 2020 őszén indult útjára, Esték a Hild-villában Plusz címmel, amelyet 2021 tavaszán és őszén az Esték a Hild-villában – Tesztoszteronépítészet I–II. sorozat követett. Szeptember 18-án megszületett a leghosszabb, szakmai tematikájú, kötött időtartamú személyes interjúsorozat hazai rekordja. Wesselényi-Garay Andor építészteoretikus, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa 24 óra alatt 24 vendéggel folytatott diskurzust arról, hogyan gondolkoznak kutatók, bölcsészek, építészettörténészek és eszmetörténészek az építészetről, mint kulturális evidenciáról.

Ezúttal azt a kérdést járja majd körbe beszélgetőpartnereivel, hogy létezik-e ma vidéki építészet, és annak melyek a legfontosabb jellemzői, illetve hol húzható meg a határ centrum és periféria között a magyarországi építészetben.

A sajtótájékoztató kezdetén és végén Berecz Mihály, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasának zongorajátékát hallgathatták meg a jelenlévők.

„Ez az egész ügy, amit a táncház szimbolizál, voltaképpen a normális emberi élet kifejezése. Az élet öröme… Ez az élet igenlése, az élet vállalása, az aktív élet. Ebben a világban, ebben a többszörösen áttételesen átmeneti világban, amiben ma kényszerülünk élni, még fontosabb az az átlátható kisemberi közösség, amit egy táncház jelent.”

(Halmos Béla)

 

2022. február 2-án a Pesti Vigadóban kerül megrendezésre az MMA MMKI idei első konferenciája, amelyet az 50. születésnapját ünneplő táncházmozgalom tiszteletére szerveznek. Az esemény élőben is követhető lesz a kutatóintézet YouTube-csatornáján.

A mozgalom létrejöttének hajnalán, 1972. május 6-án egy egészen új szórakozási forma indult el a Liszt Ferenc-téri Könyvklubban: négy vezető táncegyüttes fogott össze, hogy olyan mulatságot hozzon létre, amilyet azelőtt csak az erdélyi, mezőségi Széken láttak. A táncház, ahol a legtermészetesebben és leghivatalosabban találkozhattak a fiatalok, itt már néhány évszázada létezett. Általában kibéreltek egy szobát, zenészeket fogadtak és táncoltak. Ezt hozták át az akkor jól lezárt határon Novák Ferenc ma már Kossuth-díjas koreográfus, a Nemzet Művésze vezetésével együttesének, a Biharinak a tagjai. A zenészek Sebő Ferenc, Halmos Béla és Éri Péter voltak. A dolog olyan jól sikerült, hogy hamarosan kinyitották a kapukat, azonban a külsős embereknek meg kellett tanítani a lépéseket – ezt Timár Sándor ma szintén Kossuth-díjas koreográfus álmodta és valósította meg. A zenei anyagot Lajtha László gyűjtése nyomán Martin György bocsátotta a rendelkezésükre.

Mára ez a „szórakozási forma” mozgalommá alakult. Jelentőségéből és szépségéből, izgalmasságából semmit sem veszített. A táncházmódszer nemcsak hungarikum, de a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje is. Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága 2011. november 25-én felvette a „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterébe. A konferencián fény derül arra is, hogy a mozgalom él-e napjainkban, erősödött vagy gyengült, hajtott-e újabb ágakat. Szó esik majd a falusi vonószenekari hagyomány tovább éléséről, a Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos vetélkedő szerepéről, a táncházmozgalom előzményeiről a televízióban, az autentikus népzene alkalmazásáról az alapfokú zeneiskolai szolfézsoktatásban, valamint az első táncházról és a táncházmozgalom kezdeteiről is.

A rendezvényen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A regisztráció hamarosan elérhető a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet  honlapján.

 

„Mozgó dó…” IV. – Zene a katedrán címmel szervezett konferenciát Kodály Zoltán zenepedagógiai műveinek vizsgálatára november 17-én az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) a Pesti Vigadóban a zeneszerző közelgő, december 16-i születésnapjához kötődően. 

Kodály a múlt század harmincas éveitől fogva készített a zenepedagógiát segítő, ének-zene órákon használható gyakorlatokat, amelyek azért is jelentősek, mert végigkísérik a zenét tanulók életét, segítségükkel a zenei írás-olvasás a legmagasabb szintig elsajátítható úgy, hogy közben a tanuló a különféle zeneszerzői fogásokkal, zenei formák miniatűr változataival, izgalmas hangsorokkal és a magyar népzenével is ismerkedik. A konferencia elsősorban ezek elemzésével, értékelésével foglalkozott, kitérve a művek művészetelméleti vonatkozásaira és kulturális környezetükre is.

 

Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója köszöntőjében elárulta, hogy a konferencia egyfajta felkészülésként szolgál Kodály születésének közelgő 140. évfordulójára, akinek munkássága előtt a konferencia szervezői és az előadók is tisztelegnek. Hozzátette, a teremben körbenézve és az előadók listáján végigtekintve megállapítható, hogy rutinos, visszatérő professzorok, karnagyok is meghívást kaptak az ülésszakra, amely garanciaként szolgál az érdemi, tartalmas és előremutató tanácskozáshoz.

 

 

Nemes László Norbert, a Liszt Ferenc Zeneakadémia professzora, a Zeneakadémia Kodály Intézetének igazgatója, az Új Liszt Ferenc Kamarakórus művészeti vezetője, a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke, a skót Nemzeti Ifjúsági Kórus zenepedagógiai programjának védnöke, a Brit Kodály Akadémia tiszteletbeli tagja a Kodály Zoltán zenepedagógiai műveinek használatával kapcsolatos módszertani kérdéseket járta körbe. Elsősorban a Kodály-gyakorlatok tükrében igyekezett a többszólamú éneklési készség fejlesztésének néhány fontos állomását körvonalazni, amelynek kapcsán egyrészt bemutatta, hogy Kodály milyen lépésekben vezeti el a zenét tanuló fiatalokat a népzene világából a vokális műzene gazdag kincsesházának küszöbe elé, másrészt arra mutatott példát, hogy milyen módon érdemes az énekgyakorlatok feldolgozását megtervezni, segítve a zenei készségek és zenei tudás folyamatos és sokoldalú fejlődését, gyarapodását.

Horváth Andrea karnagy, énektanár, a Magyar Kodály Társaság társelnöke, az Andor Ilona Baráti Társaság alapítója és elnöke, a Kodály Zoltán Női Kar újraalapítója előadásában a Kodály írásaiban megtalálható, azokból kiolvasható üzeneteket járja körbe, amelyek álláspontja szerint a mai napig fontos és követendő utat mutatnak azok számára, akik gyerekekkel foglalkoznak, azaz a katedrán állnak.

 

Néhány példán keresztül bemutatta a tanári munka ezer lehetőségét, amelyek nemcsak az énekre, de más tárgyakra is vonatkozhatnak.Emellett elárulta, Kodály mindig biztatta tanítványait, amellyel nagy örömet okozott. Az előadó szerencsésnek vallotta magát, hiszen a pályafutása alatt semmilyen korosztálynál nem találkozott a Kodály-módszer iránti ellenvetéssel, ez pedig jogosan támasztja alá annak sikerességét.

Hartyányi Judit, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott művésztanára az első Kodály gyermekkari esten szereplő népdalfeldolgozásokat és azok utóéletét mutatta be az iskolai nevelésben. Központi szerepet játszottak előadásában az 1929. április 14-én bemutatott szerzői est körülményei, amelyen először szólaltatták meg gyermekkarok az 1925 és 1929 között komponált kórusműveket.

 

 

Ahogy azt a sajtó is elismerte, „aki ezeket a gyerekeket hallgatta, megleshette, hogyan keletkezik a nemzeti zenekultúra”. A 13 gyermekkari mű elhangzása revelációként hatott, ezek közül öt mű bemutató előadásában gyönyörködhetett a közönség. A nyolc csokorba szedett, korabeli híres ifjúsági énekkarok előadása – mint a székesfővárosi Wesselényi utcai polgári fiúiskola és a Szilágyi Erzsébet Leánylíceum diákjainak éneke – valósággal elvarázsolta a hallgatóságot.

 

Fehér Anikó karnagy, népzenekutató, az MMA MMKI megbízott kutatója, a Nemzetközi Kodály Társaság elnökségi tagja előadása az „Örvendjen az egész világ!” címet viselte, amely Kodály Bicinia Hungarica című négykötetes, mintegy 180 kétszólamú énekgyakorlatot tartalmazó műve bevezetőjének utolsó mondata. Mint azt elárulta, Kodály ezt a négy kötetet bevezetőnek szánta a tiszta és a kétszólamú éneklésbe.

 

Míg az első kötetben a régi stílusú népdalfeldolgozások, a másodikban az új stílusú népdalok vannak többségben. Az előadó kitért arra a politikai tartalmú támadássorozatra is, amely Bartókot és Kodályt érte: ennek folytán a két zeneszerzőt többen „destruktív lélekként” emlegették, „akik ezt éreztetik és viszik diadalra”. A népdalok utóéletével kapcsolatban megtudhattuk: Kodály nem igazán szerette a népdalfeldolgozás szót, meglátása szerint a népdal a legzavartalanabb élvezetet eredeti varázsában nyújtja, kíséret nélkül.

Windhager Ákos művelődéstörténész, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója a Kodály-koncepciót járta körbe a magyar hangszeres iskolák viszonylatában. Elsősorban olyan emberekről kívánt szót ejteni az 1940–1950-es évekből, akik német hangszermetodikákon nőttek fel, ezáltal egy egészen más zenei gondolkodásból jönnek (pl. Molnár Antal, Ádám Jenő, Romagnoli Ferenc és Szervánszky Endre). Kitért arra is, hogy miben áll a Kodály-koncepció: fontos, hogy a zenének központi szerepe legyen a nevelésben, csak a legjobb zenei anyagokat szabad a gyerekeknek adni, zenei nevelésük anyanyelve a népdal legyen; illetve mi a népdal funkciója a nemzet életében: minden társadalmi réteget össze kell kapcsolnia és közös nevezőre hoznia. Az előadás során több más zenemű mellett megszólalt Szervánszky Endre egy darabja is, a Kis szvit magyar népdalokból Várda Zsófia (kürt) és Rostetter Szilveszter (zongora) előadásában.

Olsvay Endre zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Kodály Epigrammák című darabfüzérét járta körbe, amely 64 évvel ezelőtt íródott, az egy- és két ének/hangszeres szólamot pedig zongorakísérettel is bemutatta. Elmondása szerint egy olyan nagy formátumú részletes analízishez szeretett volna adalékokkal hozzájárulni, amely egyelőre még várat magára. Rávilágított arra, hogy a darabok esetében határeset-műfajjal, illetve kétarcú-műfajiságú sorozattal állunk szemben, emellett maga a cím is jelentésváltozáson ment keresztül: az epigramma szó eredetileg nem csupán bölcseleti tartalmú kis költeményt, hanem olyan művet jelölt, amelynek ellentétből fakadó csattanó van a végén. Kérdés, hogy a zenében mindez hogyan nyilvánulhat meg és hol találkozhatunk epigrammákkal, ugyanis előfordulása számos más irodalmi műfajjal szemben (ballada, románc, rapszódia) nem jellemző a zenében.

Szabó Márta, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának egyetemi docense, a Nemzetközi Kodály Társaság tagja a Kodály énekgyakorlataiban fellelhető romantikus stíluselemeket vizsgálta meg közelebbről. Meglátása szerint valamennyi énektarának ismernie kellene Ittzés Mihály gondolatait az énekgyakorlatokról, amelyek Kodály közel 70 évnyi alkotóművészetének második felében jelentős szerepet töltöttek be.

 

A mintegy 1400 mű a legkisebbeknek szánt kéthangos gyakorlatoktól (333 olvasógyakorlat) a koncertpódiumokon is megszólaltatható háromszólamú kórusművekig (Tricinia), vagy zongorakíséretes dalokig (Epigrammák) méltó módon tükrözi szerzőjük pedagógiai ars poeticáját: értékes zenei anyagot adni a zeneoktatás valamennyi szintjére.

Ez utóbbiak közül Ordasi Péter nyugalmazott főiskolai tanár a Tricinia című kötetről számolt be, amely elmondása szerint nem más, mint a kromatika intonálásának iskolája. Úgy véli, ezekre a művekre tekinthetünk a társas ének örömet okozó anyagaiként, de akár szívós munkát igénylő feladatként is, hiszen intonációs szempontból nem könnyűek. A kötet tobzódik a kromatikus menetekben, túlnyomó részében kromatikus meneteket tartalmaz, 29-ből mindössze 6-ban nem találunk ilyet.

Ezzel kapcsolatban kifejtette azt is, hogy mi a probléma a kromatikus menet intonálásával. A kromatikus menetet könnyebb intonálni, ha kis szekund lépéssel kezdődik, szünettel vagy páros kötésekkel választjuk el a prím lépéseket egymástól, illetve ha a kezdőhangot nyugvópontként megtartja egy szólam vagy egy hangszer.

Gráf Zsuzsanna, az Angelica Leánykar karnagya, a Városmajori Gimnázium és a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára Kodály mindennapokban alkalmazott gyakorlatait ismertette. Ennek kapcsán beszámolt tanári munkásságáról, pedagógiai tapasztalatairól, illetve bemutatta azt az utat, amelynek során a zenei tagozatos gimnázium 11. és 12. osztályos növendékei eljutnak oda, hogy a műveket folyékonyan olvassák, ezáltal a klasszikus, a romantikus és a kortárs zenét is könnyedén megérthetik.

A korábbi előadókhoz csatlakozva kitért Kodály Zoltán triciniumaira és epigrammáira is. Az előadás központi részeként a Városmajori Gimnázium ének-zene fakultációs csoportja élőben mutatta be, hogyan szólalnak meg ezek a művek.

 

 

A konferencia a személyes részvétel mellett élőben is követhető volt, illetve bármikor visszanézhető az MMA MMKI YouTube-csatornáján.

 

 

 

 

Galéria

 

 

Megérthető-e a zene? – Lendvai Ernő emléknap címmel tartott tudományos műhelybeszélgetést a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet október 18-án a Hild-villában.


A műhelytalálkozó-sorozat első alkalma Lendvai Ernő, a magyar zenekutató elméletét vizsgálta meg. A tengelyelméletként ismert megközelítési mód hosszú ideje lehetőséget ad Bartók (és mások) harmóniavilágának korszerű elemzésére. Az elméletet ugyanakkor számos szakmai vita övezte és övezi. A meghívott előadók amellett, hogy részletesen bemutatták az elméletet, a gyakorlati elemzések révén használhatóságát is körüljárták, a felkért opponensek pedig megfogalmazták annak kritikáját.

A műhelytalálkozót Győrffy István, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium nyugalmazott tanára, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet óraadó oktatója nyitotta meg Klasszikus funkciórend és tengelyrendszer – A tonalitás két szisztémájának különbsége és történeti kapcsolata című prezentációjával. Az előadás megvilágította mind a klasszikus és a tengelyelvű tonalitás közti különbséget, mind az előbbi rendszerből az utóbbiba vezető történeti folyamat fő mozzanatait. Állítása szerint a Lendvai Ernőhöz való viszony máig megosztja a muzsikustársadalom elméleti érdeklődésű részét, a fő gond pedig az, hogy sosem lett tisztázva: mire is érvényes az általa Bartók Bélánál felfedezett tengelyrendszer?

 

Ordasi Péter nyugalmazott főiskolai tanár előadásában a tengelyes funkciórend „csíráit” kereste Mozart műveiben. Meglátása szerint Lendvai Ernő Bartók-elemzéseinek alapvetően új megközelítési módja, rendszerszerűsége a múlt század derekán szenzációként hatott a magyar és a nemzetközi Bartók-kutatásban. A magyar kutatók között nyilvános vita folyt, amely megosztotta a Lendvai elméletére korszakalkotóként tekintőket és a következtetéseit és módszereit kifogásolókat, akik még az új megközelítés szükségességét is vitatták. A magyar kritikusok közül néhányan ideológiai szempontokat is hangoztattak, nemzetközi szinten pedig leginkább azok támadták, akik a schönbergi dodekafon alapú atonális zenét progresszivitás és esztétikai érték tekintetében Bartók elé helyezték.

Beischer-Matyó Tamás zeneszerző, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasa a tengelyrendszer meglepő felbukkanásáról beszélt Erkel Ferenc Bánk bán című operájában. Mint arra rávilágított, Lendvai Ernő a Verdi és a XX. század című könyvében említ a tengelyrendszer alkalmazására egy izgalmas lehetőséget: a Don Carlosról szóló fejezetből derül ki, hogy egy nagyszabású, romantikus műben a hangnemek elrendezése lehet tengelyelvű. Az előadó 2010-ben írt doktori disszertációjának egyik fejezete is ennek nyomán alakult ki: a hangnemek tengelyelvű elrendezését vizsgálta a Bánk bánban.

Ezután Dalos Anna tudományos tanácsadó, a Magyar Tudományos Akadémia Doktora, az ELKH BTK Zenetudományi intézet 20–21. Századi Magyar Zene Archívumának vezetője reflektált az elhangzott előadásokra, amelynek során tágabb zeneelmélet-történeti és magyar zenetörténeti távlatból értelmezte és értékelte az előtte szólók hipotéziseit. Kitért Lendvai Ernő elméletének hazai és nemzetközi fogadtatására és a teóriában rejlő pedagógiai, zeneszerzői és zeneelméleti potenciálra, valamint arra, hogy a viták mögött milyen szakmai háttér bontakozott ki. Elmondása szerint Lendvai munkássága azért is válhatott „gyanússá”, mert egyes elméletek szerint ideológiailag semleges volt, másfelől viszont ideológiák kereszttüzében is el szokták helyezni.

Olsvay Endre zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja úgy véli, hogy Lendvai Ernő nagyhatású, szemléletünkre alapvetően kiható, azt formáló Bartók-elemzéseinek sarokpontjai folyamatos reflexiókra ösztönöznek. Az egyes jelenségeket, zeneszerzői eszközöket érintő definíciókra és tételes megállapításokra az évtizedek során – akár kiterjesztett „hatályú” – értelmezés rakódott rá; némely esetben pedig a kezdetektől meglévő kérdőjelekkel szembesülünk. Éppen ezért érdemesnek tartotta a tengelyrendszer funkciós logikájával, vonatkozásaival elkezdeni mindezek tisztázását. Győrffy István gondolataihoz csatlakozva kiegészítette az első előadásban foglaltakat, különös figyelemmel a megnevezésekben rejlő, tartalmat érintő kérdésekre.

Az előadásokat a nap végén kötetlen diszkusszió zárta.

Bemutatták az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) műhelyében készült és az MMA Kiadó gondozásában megjelent Magyar irodalmi művek 1956–2016 című irodalomtörténeti lexikont Egerben, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen (EKKE) október 4-én.


A könyvbemutatón Falusi Márton, a kötet főszerkeszője, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa; Kusper Judit, az EKKE intézetigazgatója és egyetemi docense; Bednanics Gábor, az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa, az EKKE Irodalomtudományi Tanszékének főiskolai tanára; valamint Balogh Gergő, az EKKE Irodalomtudományi Tanszékének egyetemi tanársegéde beszélgetett. A könyvbemutatón többek közt olyan kérdésekre keresték a választ, mint: hogyan működik egy lexikon, milyen szerepet vállal napjainkban? Miért gondolták úgy a szerkesztők, hogy működőképes lesz egy lexikonformájú irodalomtörténet a jelenben is? Miként lehetséges a közelmúlt irányából közelíteni egy lexikon megírásakor, és hogyan juthatunk el a kortárs irodalomhoz?

Mint arra fény derült, a kötet egyedülállósága abban áll, hogy elveti a hierarchikus szemléletmódot az irodalmi művek rendszerezésekor. Fontos szempont volt továbbá a művek beválogatásánál, hogy egy szerzőtől maximum öt mű kaphat saját szócikket. Ebben szerepet játszott többek közt az életmű gazdagsága vagy a szerző munkásságának megújulása, fordulatossága.

Kusper Judit mindenekelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak fizikai, hanem szellemi valójában is terjedelmes kötetről beszélhetünk. Az 1956 utáni irodalom rendszerezése nem könnyű feladat, hiszen ezzel a korpusszal találkoznak a legkevesebbet a hallgatók tanulmányaik során. A kortársak így sokaktól távolabb kerülnek, hiszen inkább a klasszikus irodalom térnyerése figyelhető meg, és meglátása szerint elérkezett az idő, amikor ebből a szemléletből ki kell lépni.

Falusi Márton elárulta, a szerkesztői folyamatok kezdetekor értelemszerűen a cím kérdése is felmerült, amely nagyon izgalmas feladatnak bizonyult. Az „enciklopédia” elnevezést azonban korán elvetették, hiszen egyáltalán nem a teljességre törekvés volt a céljuk. Elengedhetetlennek tartották viszont, hogy orientáló jellegű legyen a könyv, nem érezték szerencsés megoldásnak, ha az túl sok művet vagy szerzőt ölel fel. Falusi rámutatott, hogy a lexikon határozottan próbálja kiválasztani és felmutatni az értékeket, amely szintén a szerkesztőbizottság elsődleges céljai között szerepelt.

Bednanics Gábor véleménye szerint a lexikonban egyáltalán nem érződik az, hogy túlságosan szélsőséges vagy csak egyirányú szemléletek jelenjenek meg benne. Bár az egyes szócikkírók – halványan érezhetően – mindig ugyanazt a nézetet képviselik, amely vissza is köszön az egyes bekezdésekben, mégsem ez kerül mondanivalójuk középpontjába, hanem minden beszámoló kerek egész képet vetít az adott műről.

Balogh Gergő meglátása szerint számos hierarchikus vállalkozás érhető tetten korábbi irodalomtörténeti írásokban, legyen az akár egyszemélyes munka vagy többszerzős vállalkozás. A legtöbb ilyen történetíró általában hatástörténeti vagy leszármazási elvet képvisel, és erősen posztmodern szemléletet helyez előtérbe. A lexikon mindezt elveti, ugyanakkor egyfajta gyakorlati igényt is kiszolgál, hiszen nagyobb áttekintést enged az olvasónak – avagy a „használónak” – amelyre eddig aligha volt példa az irodalomtörténet-írásban.

 

A magyar filmkultúra 125 évének legfontosabb produkcióit ismertető weboldal után elkészült annak bővített könyvváltozata is. A Magyar filmek 1896–2021 című lexikon 516 szócikket tartalmaz, és 269 magyar rendező valamennyi filmtípust képviselő alkotását ismerteti. A kötet kiemelt figyelmet fordít a némafilmkincsre, illetve az 1945 előtti korszak mozgóképeire.


Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) és az MMA Kiadó kezdeményezésére 2019-ben indult el a filmlexikon szerkesztése, amelynek első eredményei 2020-ban online váltak elérhetővé, 2021 október végétől pedig már nyomtatott formában is kézbevehető. A 770 oldalas kötet – amelyet Gelencsér Gábor a filmlexikon szerkesztőbizottságának vezetője Murai Andrással, Pápai Zsolttal és Varga Zoltánnal közösen szerkesztett – műközpontú, a kézikönyv a filmeket bemutatásuk időrendjében, a korszak hazai és nemzetközi trendjei, valamint a politikai hatások kontextusában vizsgálja. A 15 szócikkíró filmtörténetileg reprezentatívnak tekinthető és esztétikai értékkel bíró alkotásokat válogatott be a kötetbe. Az elbírálás során a legfontosabb értéket a történet eredetisége (téma) és a forma innovációja (téma bemutatása, megformáltsága) jelentette. A lexikon a mozikban bemutatott alkotások valamennyi típusából merít: 314 egész estés játékfilm mellett a 75 dokumentum-, 28 rövid-, 25 kísérleti, 10 ismeretterjesztő és 64 animációs film kapott benne helyet.

 

Kuriózumok a kötetben                                                                

A kötet sajátossága, hogy a némafilmkincs, illetve az 1945 előtti korszak hangsúlyosan jelenik meg benne. A magyar filmtörténet kezdeti időszakában készült mintegy 600 némafilm 90 %-a szinte teljesen megsemmisült, de így is 33 alkotás kapott helyet a könyvben e ritkaságok közül. Időről-időre előkerül egy-egy elveszettnek hitt mozgókép, ilyen volt például 2008-ban Kertész Mihály kolozsvári némafilmje, A tolonc, amely megörökítette Jászai Mari és Várkonyi Mihály alakítását. A film az ártatlanul lopással vádolt, kitoloncolt cselédlány történetét meséli el, aki bánatában öngyilkosságra készül. A korabeli kolozsvári Újság az alkotást „a legelső jó magyar filmként” emlegette. Az első magyar film az 1901-ben bemutatott A táncz, amely az Uránia Tudományos Színház egyik ismeretterjesztő előadásának mozgóképes illusztrációjaként szolgált. A különböző népek táncait bemutató alkotások egyperces tekercsekre készültek és az Uránia tetőteraszán forgatott filmben többek közt olyan neves színészek működtek közre, mint például Blaha Lujza. Mivel a tekercsek elvesztek, így szócikk sem készülhetett róla. Az első, Magyarországon készült és megmaradt mozgóképeket a Lumière-testvérek megbízásából forgatták Budapesten, majd 1896. május 10-én vetítették le a Royal Szálló kávézójában.

 

Ennek bemutatásával indul a filmlexikon, a kiadványt pedig a 2021-es Természetes fény című alkotás zárja.  Érdekesség, hogy a kiadványban olyan némafilmek kaptak helyet, amelyekről most először lehet olvasni magyar nyelven. A némafilmes korszak reprezentatív produkciójának tekinthető az 1919-ben bemutatott Az aranyember, Korda Sándor rendezésében, vagy A bánya titka, amely a magyar filmgyártás első sikerkorszakát zárja. Az első teljes egészében hangos magyar film az 1931-es Lázár Lajos rendezésében készült Kék Bálvány, amely nem az első, magyarul megszólaló film, hiszen az 1929-es Gaál Béla Csak egy kislány van a világon című munkájának egyes részeit utólag zenekísérettel, zörejekkel és néhány hangos szóval egészítik ki. A Kék Bálvány története az Egyesült Államokban játszódik, ahol a hazájában tönkrement magyar földbirtokos, Lóránt György igyekszik új életet kezdeni. A produkció a korában nem aratott sikert, éppen ezért a közvélemény Székely István 1931-es Hyppolit, a lakáj című filmjét tartja az első magyar hangosfilmek, amely hivatalosan a második ebben a kategóriában. A korai hangosfilmes korszak másik nagy sikerfilmje a Gaál Béla-féle Meseautó című romantikus komédia.

 

A 2000-es évek

Az utolsó 20 évből olyan filmek kaptak helyet a lexikonban, mint például a 2001-es Moszkva tér (Török Ferenc), az Üvegtigris (Kapitány Iván – Rudolf Péter), a 2002-es Valami Amerika (Herendi Gábor), A Hídember (Bereményi Géza), 2003-ból a Kontroll (Antal Nimród), a Bánk Bán (Káel Csaba), 2004-ből a Nyócker! (Gauder Áron), a 2005-ös Sorstalanság (Koltai Lajos), a Csak szex és más semmi (Goda Krisztina), 2006-ból a Szabadság, szerelem (Goda Krisztina), 2011-ből A vizsga (Bergendy Péter), Az ember tragédiája (Jankovics Marcell), 2014-ből a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Reisz Gábor), a 2015-ös Liza, a rókatündér (Ujj Mészáros Károly), az Oscar-díjas Saul fia (Nemes Jeles László), a Hajnali láz (Gárdos Péter), 2016-ból a Mindenki (Deák Kristóf), A martfűi rém (Sopsits Árpád), a 2017-es Testről és lélekről (Enyedi Ildikó), az 1945 (Török Ferenc), 2016-ból a Napszállta (Nemes Jeles László), és 2021-ből a Természetes fény (Nagy Dénes).

 

A magyar filmtörténeti kánon áthangolása

A legnagyobb kihívást a filmlexikon készítése közben a kánon áthangolása jelentette, illetve 5000 karakterben egyszerre a filmet, az adott korszakot és magát a rendezőt is bemutatni, illetve mindezt értelmezni és elemezni. A filmtörténeti kánon finomítása elsősorban az egész estés játékfilmeket érinti. A jelentőségükhöz mérten hangsúlyosabb szerepűek a magyar filmtörténetírásban korábban kisebb figyelemhez jutó, sőt gyakran mellőzött populáris filmek.

Nagyobb súllyal van jelen az elsősorban szórakoztató filmeket gyártó korai hangosfilmkorszak: 54 szócikk ennek az időszaknak a filmjeiről szól. A kötet célja a sokszínű magyar filmkincs népszerűsítése, a magyar filmkultúra iránti figyelem fenntartása – vagy akár felkeltése.

 

Az MMA MMKI és az MMA Kiadó által közösen készített október végétől kapható a nagyobb könyvesboltokban.

 

 

 

Galéria

Iratkozzon fel legújabb híreinkért!
magnifiermenuchevron-down-circle